ÖRÖM-MESE a mosoly és a nevetés kirándultak egyet, kettecskén. a morcos arcot megbűvölve, elgurultak, le a völgybe. szellő szárnyán felrepülve, gurgulázva szálltak
Gyűlölöm az életemet. Mondhatja bárki, hogy csak érzékeny vagyok, de ez nem igaz. Negativitásom nem az irreálisan nagy elvárásaimból eredeztethető, sokkal inkább abból, ami valójában
Egy hajdanvolt májusi délután Madárdal zsongott nyíló ágú fán. Falomb susogta szerte sóhajod, Tán énrám vártál akkor oly nagyon? Évek múltak el, s hozzád jöttem
A villamoson Lüktetnek az, acél erek; nyílnak, vesznek, utcák, terek. Ajtó ásít, bőröd rezzen, fejeden ősz mező rebben. Neonfények tompa láza sokat gyötört arcod járja.
Két felnőtt fiam van. Gyorsan elrepült az idő, babákból kisfiúk lettek, kisfiúkból pedig gyorsan férfivá értek. Nem tudom mennyire voltak anyásak, vagy ahogy mondani szokták
