Gyűlölöm az életemet. Mondhatja bárki, hogy csak érzékeny vagyok, de ez nem igaz. Negativitásom nem az irreálisan nagy elvárásaimból eredeztethető, sokkal inkább abból, ami valójában
Emily mindig arról álmodozott hogy belegázol a combját simogató vízbe közben kagylót gyűjt vacsora lesz belőle Lars közben a kunyhóban regényt ír vagy egy festményen
Felzaklatom magam, majd boldogokkal elegyedek, hogy megint bántsam magam. Kislány, miért kell ezt? Szemem a szépet látja, mások mosolyát vágyja. De szívem sajog. Hát
Egy hajdanvolt májusi délután Madárdal zsongott nyíló ágú fán. Falomb susogta szerte sóhajod, Tán énrám vártál akkor oly nagyon? Évek múltak el, s hozzád jöttem
A villamoson Lüktetnek az, acél erek; nyílnak, vesznek, utcák, terek. Ajtó ásít, bőröd rezzen, fejeden ősz mező rebben. Neonfények tompa láza sokat gyötört arcod járja.
Két felnőtt fiam van. Gyorsan elrepült az idő, babákból kisfiúk lettek, kisfiúkból pedig gyorsan férfivá értek. Nem tudom mennyire voltak anyásak, vagy ahogy mondani szokták
