Idők… Az utcán rohanó emberek szemekben az értelem szendereg, felrázni nem lehet magába mélyed, milyen szép is volt,- a barlang élet, meg kellett dolgozni az
A múlt nyomában Sétáltam lassan az árnyas fák alatt, ámulva néztem hol utam elhaladt, faragott kövek, és a régi házak, hol titkokról susognak a hársak.