Óh lélek, ki egykor mellettem táncoltál, Orgonák közt szüntelen daloltál. Álmok millióit kergetted a réten, Szivárványt láttál kis patak tükrében. S e pataknál játszott
Átható a csend körülöttünk, mintha az ég is visszafogna minden hangot, a fák nem susognak, a madár is csak hallgat, a fuvallat is elbújik az
Üveghegynek messzi csúcsán, Felhőkön túl, ködök felett Ezüst csillag hideg szikrát Ontva verseng nap fényével. Hegy lábánál aranyhajú Ifjú leány vágyódva néz Fel, fel, ezüst
Fogadj el! Milyen idilli volt életünk, azt hittük mi sosem tévedünk, de valami mindig változik, szerelmünk is nagyon távoli. Szilánkokra törtek álmaink, porszemek az idő
