Ünnepi hangulataim 2015-ben

( 2 x 2 akrosztichon )

MÁRCIUSBAN

M ogyorófán barka bólint
Á lomszerű ködkép szólít
R emete-lényem felébred
C ipelem tinédzser énem
I hlet-ontó napsütésben
U tasgép robaja hódít
S úg a tisztás halkíts lassíts

M akkon Márián merengek
Á hítattal körbenézek
R őt-PIROS ott az ég alja
C etlim tollam előkapva
I hlet morzsát FEHÉR lapra
U tódoknak ZÖLDES mohon
S ietősen felfirkantom

ÁPRILISBAN

Á gyú ágyaz vén fa tövén
P uska csillan bolyh levelén
R epesz lobban fotó fényén
I bolyaszál tüntet békén
L obogó leng három színén
I nnen Tiszán Dunán onnét
S óhajom hull – sötétedés…

Á lom repít kegyes széllel
P irkadó nap hittel bélel
R eggelemre béke delel
Í rok sok szeretet felel
L acikonyha kontya vár ma
I bolyaillatú pára
S elyemhangú fűzfám ága.

Gáthy Emőke
Author: Gáthy Emőke

Gáthy Emőke az Irodalmi Rádió szerzője. “Nevem hivatalosan Bihary Zsoltné; barátaimnak Emőke, három fiamnak anyu, két nagyobbik unokámnak nagymama, a legkisebbnek MM, azaz Emem. Életem egyszerre egyszerű és bonyolult. Megszülettem, tanultam, aztán magam is tanítottam. Harmincnyolc esztendeig orosz és francia nyelvet ugyanabban a fővárosi középiskolában. Bonyolulttá bizonyos szövevényes kapcsolatok teszik, de hát erről és életem egyéb történéseiről szólnak az írásaim. 1974-ben, harmincegy éves koromban kezdtem írni. „Amikor fájt.” Talán ezért is nem bántam különösebben, hogy a fiók mélyén maradtak a verseim. Ám eljött egy pillanat, mikor rájöttem, hogy tanulságosak lehetnek mások számára is. Azóta adom közre őket. Az Interneten, és itt az Irodalmi Rádióban.”

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Mintha…

A költő, mintha tán mondana valamit… Megáll némán múltjának romjain, És hintázik a székkel… mégsem felejt. Tudja, nem álom,volt. Igenis valódi. Szólítja az ifjút, ki

Teljes bejegyzés »
Versek
Veress Zita

Ki ez a gyerek?

Döbbenet! Ki itt ez a gyerek? Valaki kicserélte emberek! Az enyém még egész kicsi, szalmaszőke, enyhén pufi. Ez meg itt, aki feleselt, borotválkozik, mert szakálla

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Mészáros Csaba

Az öreg zsebóra

Régi zsebóra lapul a fiók mélyén, kopott fedelén már az évek csendje ül, megállt már réges-rég, de bennem ketyegvén, minden elveszett délutánon felderül. Apám kezén

Teljes bejegyzés »

Fényre várva

Csendes volt a reggel. Ott ült a város felett. A csendbe belegyalogoltak sétálni vitt kutyák: nagyméltóságúak és borzos kis ölebek.   Kis tappancsaikra felkapaszkodtak az

Teljes bejegyzés »
Versek
Mészáros Csaba

Csendélet a szivarfák alatt

Szivarfák árnyán szunnyad a fény, aranyló porban csillan a mély. Két szív, mint sodródó őszi levél, megállt a szélben, egymáshoz ér. A nap perzsel, de

Teljes bejegyzés »