Ha Rómába mész
Ha egyszer Isten adja
és sorsod lapjaira
Róma nevét írják az angyalok,
utolsó órádról visszanézve
mennyei fénye ott ragyog.
Botló lábadért, remegő szívedért
két őrző angyal vezet,
egyik a földön, másik az égből
súgja halkan a neved.
Zarándok testvér poros úton
régi időkben sokáig ballagott,
ma égen szállva érkezel,
s alig telnek pillanatok….
de ott a márvány hűs selymével
körülölel az üzenet,
áldott vizétől megtisztulva
cédrusok óvják léptedet.
S ha elfelejted, rohanó ember,
nem villanásokért vagy itt,
az örök időkből itt maradtak
mozdulatlansága tanít.
A fénylő Hold úgy lép az Angyalvárra,
mint jogos királyra korona,
ezredéveket idéz ma is
templomok felnéző fala.
S megtört tégláin megpihenhet
zöld villanásnyi kismadár,
a múlt ma is él, ha szívedben
az ajtó hívogatva vár.
Lám, a „minden út” idekanyargott
és életet, szépet, jövőt talált.
A múlt márványa virágot hajtott,
s köszönti tengeri szél
a mosolygó halált.
Author: Törteli Tücsök
Tóth Péter Lászlóné Vincze Zsuzsánna vagyok. 1964-ben születtem Nagykőrösön. Tanulmányaimat Törtelen, majd a nagykőrösi Arany János Gimnázium és Óvónői Szakközépiskola, és a zsámbéki Tanítóképző Főiskola falai között végeztem. Hálás vagyok tanáraimnak és osztálytársaimnak , hogy azzá válhattam, aki ma vagyok. Testvérem nem lévén ők voltak „jóban, rosszban” életem kísérői. Jelenleg még dolgozom, a ceglédi Szent Kereszt Katolikus Általános Iskola néptánc tanítója vagyok. Két gyermekem van, fiam Budapesten, lányom Kecskeméten él. 2020 óta én is kecskeméti lakos lettem. Írói nevemet egy általam végtelenül tisztelt kollégámtól kaptam, mint becenevet, majd a pályázat kapcsán elgondolkodva nem is volt kérdés: én vagyok a "Törteli Tücsök” Az irodalom, a mesék világa mindig velem és bennem élt, verseimet tizenéves koromtól írom. A hagyományos versformák lassan ,az utóbbi időkben elindultak a modernebb kifejeződés felé, bár ez részemről nem tudatos. A biztatások ellenére a múlt évig csak a fióknak, aztán következett a fordulat. 2023.augusztus 03.-án 41 éves kapcsolat,38 évnyi házasság után meghalt a férjem, társam , másik szárnyam. Betegsége, majd az egyedüllét hónapjai olyan erővel szakították fel bennem az addig csendes, alkalmankénti írás folyamát, hogy nem tudom és nem is akarom magamnak megtartani . Hiszem, hogy segíthetnek a versek-köztük az enyémek is- azoknak, akik fájdalmas veszteségüket nem tudják...