A kis herceg lábnyoma

A kis herceg a kígyómarás után kába fejjel tért magához kedves bolygóján. Körülnézett, rögtön eszébe jutottak vulkánjai és féltett rózsája. Vidáman sietett hozzá. Rózsája messziről piroslott, csak úgy sugárzott róla a szemrehányás:
– Hogy tudtál ilyen hosszú időre magamra hagyni? Egy vihar majdnem kettémetszette a gyönge száram!
– Hosszú időre? Hiszen siettem vissza hozzád!
– Nem is csak két-három hernyót kellett elviselnem! Nézd meg, tönkretették a formás leveleimet! – méltatlankodott tovább a virág.
– Nem is maradt időm, hogy pilótabarátomnak még egy fontos dolgot a tudomására hozzak- nyilallt a kis hercegbe a felismerés.

A Földön hagyott pilótabarát a kis herceg eltűnése után kimondhatatlan űrt érzett a szívében. Nem maradt semmi látható emlék utána, csak pici lábnyomai a sivatag homokjában.
Szomorúan felállt, leporolta magát, és elindult a nyomok mentén visszafelé.
A nap ereje lankadni kezdett, a sivatagi szél elült. A homokdűnék aranyló barnasága végtelen nyugalmat árasztott.
Egy beduin közeledett felé. Tevéje megadó türelemmel rágcsált, ringatózó járása évszázados ősi mozdulatokat jelentett a sivatagban.
– Nahárak szaíd! (ejtsd: Nahárak szaid) – köszöntötte a pilótát arabul. Gib lí majja! Gib lí majja! (ejtsd: Gib li májjá) – kiabálta és közben hevesen mutogatott a szájához, mintha inna.
A pilóta közelebb érve látta, hogy a beduin elcsigázott, egyből megértette, hogy vizet akar.
Intett a kezével, hogy kövesse.
Meggyorsította lépteit. Tudta, hogy a kis herceg lábnyomai visszavezetnek a falusi kúthoz.
Már nem kellett nagy távolságot megtenniük, az egyik dűne mögött feltűnt egy szokatlan szerkezet. Az oldala terméskőből, fölötte keresztben egy átívelő vasrúd, amelynek közepén egy csiga volt kötéllel.
A beduin életében nem látott még ilyet, ezért hagyta, hogy a pilóta húzza fel a vödörben a vizet.
Tevéje komótosan letérdelt. Ijedten futottak szét a skorpiók és a kígyók, a víz közelsége csalta ide őket. Talán az a sárga kígyó is köztük volt, amelyikük nemrég megmarta a kis herceg bokáját.
A beduin leszállt tarka szőnyegekkel díszített nyergéből, lázasan kereste elő üres kulacsát, majd óvatos léptekkel közeledett a kút felé. Közeledése egy barnásszürke, rovátkolt mintázatú sivatagi fogoly rikácsolását váltotta ki.
Közben a pilótának sikerült a csikorgó hangú csigával felhúznia az áhított vizet. Mohón vetette rá magát a szomjas beduin. Hosszan, élvezettel ivott, majd hálásan nézett az álmélkodó pilótára.
– Sukran (ejtsd: sukrán) – motyogta, s már merítette is bele a kulacsát, hogy azt is megtölthesse.
Még nem tudhatta, hogy nem csak a szomját oltotta ez a víz.
A kis herceg kútjából, ha valaki ivott, az jobbá vált. Kivesztek belőle emberi gyarlóságai, szeretettel és megértéssel fordult a többiek felé.

Ezt felejtette el megmondani a kis herceg a pilótának, mielőtt itt hagyta a Földet.

A pilóta eddig is jó ember volt, így ő nem vett észre magán különös változást, pedig többször is ivott a kútból. Gépével sikeresen felszállt, de a víz, amit magával vitt, el is fogyott a hazafelé tartó repülőút alatt.
A kis herceg lábnyomait pedig betemette a következő vihar, a szokatlan kutat pedig a rákövetkező homokvihar, így néhány sivatagi állaton és kettőjükön kívül senki sem ízlelhette meg többé a kút vizét…

Sárváry Mariann
Author: Sárváry Mariann

Sárváry Mariann az Irodalmi Rádió szerzője Végzettségeim:2015: mesterpedagógus2002: Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Karán közoktatás-vezető és pedagógus szakvizsga1986: Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán magyar – történelem szakos középiskolai tanár Tudományos fokozatom:1994-ben bölcsészdoktori fokozatot szereztem az ELTE Bölcsészettudományi Karán a történelem segédtudományaiból. (dr. univ) Publikációim:1991: A meszleni Meszleny család közéleti és politikai szereplése a XVIII-XIX. században - Készült a Magyar Történelmi Társulat által meghirdetett országos családtörténeti pályázatra, amelyen II. díjjal jutalmazták1993: A meszleni Meszleny család közéleti és politikai szereplése a XVIII. századtól napjainkig (internet-hozzáférhetősége: http://mek.oszk.hu/ 02300/2335) Bölcsészdoktori disszertáció1993: Szilánkok – verseskötet, Magánkiadás, Budapest1997: Megérint, rádtalál – antológia1997: Karácsonyi ajándék 1997 – Örök adventben antológia1998: Családi körben- antológia1999: Én az optimista, én a pesszimista – antológia2000: Antológia 2000 II. kötet - Millenniumi kiadás, Alterra Svájci – Magyar Kiadó, Budapest2001: Alföld Antológia, Raszter Kft. Könyvkiadó, Csongrád2004: Betűk glóriája – antológia, Alterra Svájci-Magyar Kiadó, Budapest2004: A fehér tükrei – versek, prózai írások, Accordia Kiadó, Budapest2006: Fényjelek, szavak- versek, aforizmák, prózai írások, Accordia Kiadó, Budapest2007: A Hóreménység tűzfoka – versek, pózai írások, Accordia Kiadó, Budapest2006: Szépirodalmi Figyelő 5.számában Kultúra rovatban kritika Tremkóné Meszleny Mária: Életrezzenések című regényéről2008: Szépirodalmi Figyelő 4.számában Kultúra rovatban kritika Losonczy Tóth Árpád : Egy boldog menyasszony levelei –...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Versek
Veress Zita

Barlang nélküli ember

Hál’ Istennek nincs sár! A keményre fagyott keréknyomokat a hó is belepte már. Úgyhogy félni nem kell! Van takaró. Finom, puha, ragyogóan tiszta. Nem túl

Teljes bejegyzés »

Vadrózsa

Bájos virágát nem kötheted csokorba. Nyurga száron szirmait a szél fodrozza. Nehézkes megfogni a virágkelyheket, mert átkozott tettéért tüskéssé lettek.   A szentcsaládot egykor ölébe

Teljes bejegyzés »

Tavaszi álom

Egy ősrégi torony, régmúltból maradt ott, mágikus térben lógnak emlékfoszlányok. Bútorok ma porlepett deszkadarabok, alig-alig akadnak valós vonások.   Látogatóba csak a madarak járnak, kísértenek,

Teljes bejegyzés »

Ősrégi torony

Egy ősrégi torony, régmúltból maradt ott, mágikus térben lógnak emlékfoszlányok. Bútorok ma porlepett deszkadarabok, alig-alig akadnak valós vonások.   Látogatóba csak a madarak járnak, kísértenek,

Teljes bejegyzés »

Nyár a réten

Tikkasztó hőség volt, perzselt napsugara, valós nyári idill a táj hangulata . Csendesség takarja a fullasztó határt, úgy áll a lég, mint ahol még szél

Teljes bejegyzés »

Kikeletre várva

Ám a tavasz közelsége lelket fűt, töri szirmát az érzés, léte megnyűtt. Kint kopasz ágak közt köd a hódító, jeges illatárra szólhat meghívó.   A

Teljes bejegyzés »