A hajnali napfény ügyefogyottan
karolja át a görbe horizontot,
romlott halkonzervként bűzlik a világ,
mit valaki okkal, éhesen kibontott.
Óriásplakátok talmi mosolya
arcodba könyököl könyörtelenül,
az országút virtuális bája
több száz kilobájttal benned szétterül.
Csak megszokásból pásztázza szemed
az elsuhanó bizonytalan tájat,
a szabadság felhője feléd hömpölyög,
s magányod néma óceánná árad.
Búzamezők fölött a valóság lebeg,
magok csírájába csomagolt jövő,
a tavasztól búcsúzkodtál egykor,
s mára már ősz lett a visszaköszönő.
Author: Török Nándor
Török Nándor az Irodalmi Rádió legjobb szerzője 2017. cím birtokosa. 1965-ben születtem, a felvidéki Lelesz községből származom. Gimnáziumi tanulmányaimat Nagykaposon és Selmecbányán végeztem. 1989-ben szereztem kertészmérnöki diplomát Budapesten. Azóta itt élek. Első verseimet az egyetemi évek alatt írtam, majd kb. 20 év szünet után, 2010-ben újra az írás felé fordultam. Elég későn kezdtem publikálni. Nyomtatásban 2015-től jelentek meg írásaim az Agria irodalmi folyóiratban, a Magyar Múzsában, a Napútban, a Hetedikben, a KisLantban, a Kaptárkövekben, a Régióban (Szlovákia) és számos antológiában. A különböző online irodalmi lapokban, pályázatokon is próbálok legjobb tudásom szerint jelen lenni. 2017-ben elnyertem az Irodalmi Rádió legjobb szerzője díjat és a Természet Poétája címet. Az OMLIT pályázatán Mécs Lászó Irodalmi Díj: 2.hely, Az Év verse: 2.hely 2018. OMLIT Igazgyöngy pályázat: 1.hely, Az utolsó olvasóért pályázat: 1.hely 2019-ben az IR pályázatán az Év mérnök költője pályázat 1.hely, a Természet Poétája pályázat: 2.hely A Magyar Irodalomtörténeti Társaság Líra Különdíj, 2019. A Napút...
