Rózsa Iván: A tiszta Élet
A tiszta szerelem
Idealista voltál… A tiszta szerelmet kerested. De az nincs, már az óvodában sem. Vannak korán és későn érő egyedek. Azt akartad, hogy Téged szeressenek; azért, ami-aki vagy! Társadalmi, egyéni helyzetedtől függetlenül. De tulajdonképpen Te sem tudtad igazán, hogy ki vagy. Hogyan tudtak volna Téged szeretni, aki valójában vagy?! Senki sem az, hanem a körülményektől függően és ezeket kihasználva változik. Hol ez, hol az. De Te ki vagy?
A hülyék igaza
Buddha mindenki iránt együttérzésről tanúskodott. Állat, ember, növény, tán még kőzet, ásvány iránt is. De még a hülyékkel is együtt érzett. Pedig ez hülyeség! A hülyék hülyének tartanak téged, ha együtt érzel velük. És a saját logikájuk szerint tulajdonképpen igazuk is van. Hülyékre energiát, időt és főleg pénzt fordítani hülyeség. Felesleges, szükségtelen dolog. A hülyék hülyének születtek, és hülyék maradnak az idők végezetéig. Akár a tisztátalanok…
A tiszta Élet
A tiszta Élet ott kezdődik, ahol a Halál végződik. Senki sem szent. Ebben a dimenzióban…
A tiszta álom
Álmodunk, hogy emberek maradjunk. Egy tiszta életről ábrándozunk. Megtehetjük, amíg tiszták vagyunk…
Tiszta hülyeség
Tiszta hülyeség álmodozni; kivéve, ha megtehetjük. Mert, miért ne?!
Értelem
Van olyan élethelyzet, amikor az álmoknak van igazuk. Mert olyan penetráns a világ…
Penetráns világ
Van, amikor álmokba menekülsz. És ott megtestesülsz. Ez is egy válasz a penetráns világnak. Ami tán mindig is az volt, semmi sem változott az évezredek elteltével.
Való világ
A való világ elől nőhöz menekültem. És megtaláltam a valóban való világot!
Mindenkinek
Mindenkinek az a való világ, amiben él. Jobb esetben: a saját világában – is.
Budakalász, 2016. június 1.
Author: Rózsa Iván
Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harminchat éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...
