Rózsa Iván: Ez van…

 

 

Rózsa Iván: Ez van…

 

 

Élettelen életelemek…

Lélektelen létfélelmek…

Képtelen képtelenségek…

Éktelen érzéketlenségek…

 

Fölösleges empátia…

Politika-apátia…

Igazság? Utópia…

Mi fontos? Pénz, nő, pia…

 

 

Budakalász, 2016. június 10.

 

 

Rózsa Iván
Author: Rózsa Iván

Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harminchat éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Versek
Veress Zita

Ismét ősz van

Anya, az ősz itt van ismét, a markomban melengetem. Anya, a szél a hangodat újra elhozta nekem. Anya, a lelkem tovább ment, de te mindig

Teljes bejegyzés »

Szabad és vad

Nyakunkban a kereszt, De a múlt nem ereszt: Elménkben indulat. Az ördög jól mulat. Hallgat a bűntudat. Ne fedd el arcodat: Őszinte hangot adj, Törj

Teljes bejegyzés »

Pár percnyi boldogság!

Pár percnyi boldogság. Csak pár percnyi boldogság. Te jöttél és én vártam rád. Jöttél és itt voltál, oh szinte lángoltál. Tűzedben égve a fénybe te

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Tóth Lászlóné Rita

Gyönyörök tava

Viselkedünk, ezt várjuk, és ezt várják el tőlünk, fájó szívünk álcázott mosollyal kell lepleznünk. Megmondanánk, hogy aljas volt a szomszéd, de minek, talán bennünket is

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Tóth Lászlóné Rita

Valami szép

Már nem fütyülnek utánam a srácok, már nem nekem szólnak a szerenádok. Elszálltak az évek, már nem remélek, hiszen annak is örülök, hogy élek. Olyan

Teljes bejegyzés »
Versek
Ivántsy Gábor

merítő (feleselős…)

inspiráció: Adorján L. Zoé: Derítő II. – Irodalmi Rádió   gondolatból szó sarjad, szavaimból tó fakad, kicsi sarjból fa, virág, tó-virágból vágy-világ, ­körém…   szavaidból

Teljes bejegyzés »