Pillangó bújt ki bábjából,
gyűrött szárnyát szárítgatja,
egy röpködő szellőlány őt
kedvesen simogatja.
Búgóhangú szellőlányka,
ne menj tovább, maradj velem,
suhogásod, suttogásod
meghódította szívem.
Szárnya simult, szárnya szárad,
a szellő lágyan kavargott,
nem megyek el, itt maradok –
néki halkan suttogott.
Táncra kérlek szellőlányka,
s táncoltak szenvedélyesen,
csillogott a lepke szárnya,
övék volt a végtelen.
Tarkállott a rét alattuk,
virított rengeteg virág,
csak forogtak pillekönnyen,
övék volt csak a világ.
A virágok a pillangót
hívogatják, csábítják,
a csapodár pillangónak
tetszik a víg sokaság.
Otthagyja a bús szellőlányt,
a virágok közé repül,
szegény leány továbbtáncol
bánatával egyedül.
Tánca egyre gyorsabb, vadabb,
kavarog, pörög, meg nem áll.
A pillangó lenn a réten
virágról virágra száll.
Kankalinról pipitérre,
gyermekláncfüvön pihen,
hol egyiknek, hol másiknak
fülébe súg kedvesen.
A szellőből lassan szél lesz,
fúj, süvölt, már nem simogat,
tombol, vágtat, viharrá nőtt,
tépi a virágokat.
A pillangó tovább csapong,
nem a vágya, a szél űzi,
minden réti tarka virág
sajnálat nélkül nézi.
Szél cibálja, tépi szárnyát
a pille, könnyű játékszer.
Elcsigázva, holtra váltan
egy bokor tövében hever.
Vihar elül, szél csendesül
már újra szellőként susog,
körbelengi a holt lepkét.
Néma. Magában zokog.
Author: Császár József
Császár József az Irodalmi Rádió szerzője Bihardiószegen születtem 1942 szeptemberében. A történelmi események úgy hozták, hogy gyermekkorom meghatározó részének estéit lámpafényes szobában, nagymamámnál – Bihardiószegen – töltöttem az Ő és meséi társaságában. Szüleim Magyarországon, én és húgom Romániában. Hosszú idő után, 1950-ben – sok huza-vona után – térhettünk haza szüleinkhez. Iskoláim kalandba illő elvégzése után műszaki pályán dolgoztam. Először egy nagyvállalatnál, majd iskolában tanárként, ahol műszaki, gépészeti tárgyakat és informatikát oktattam. A mese, a vers mindig fontos volt számomra. Nyugdíjasként kezdtem írni meséket, gyermekverseket de felnőtteknek szóló műveket is. Országos pályázatokon eddig többször eredményesen szerepeltem. Többek között 6 első, 4 második, 7 harmadik és 5 különdíjat nyertem. A „Jegesmedvék” kortárs svéd drámakötetben Kristina Lugn Lopott ékszerek című darabjának fordításhoz a versbetétek (nyersfordítás alapján) általam születtek meg. A Kőbányai Kalendárium két évfolyamában szintén jelentek meg meséim. Ezeken kívül több könyvben és folyóiratban is közölték írásaimat. Egy mesekönyvemet a Novum kiadó adta ki. 2015-ben a Zöld jövő meseíró pályázaton írásom elnyerte a Kiváló mese címet. 2016-ban egy másik mesémet beválogatták a GARBO könyvkiadó Mesélő című meseantológiájába. Műszaki könyveknek is szerzője, ill. társszerzője vagyok. Művészportré a szerzővel: