Ímhol eljött Nagyboldogtalanasszony ünnepe:
Ki mennybevét,
Más pokolra fut.
A földi lét helyére
Örökkévalóság jut.
Potyó Katalin Borbála az Irodalmi Rádió szerzője.2008 márciusában kezdtem írni. Az egyetem első évében.Első múzsám ki más lett volna, mint egy elérhetetlen, vagy annak hitt férfi. Azóta múzsák jöttek, mentek. Az egyetem véget ért. Az írás folytatódott. Olykor melankóliával, olykor boldogsággal fűszerezve.
Sárguló levelek Őszi színek cikáznak a fényben, virágillat száll a messzeségben, falevelek színesítik a lelket, sárgulva földet érnek. Szél röpíti messze el innen,
Ősszel a táj Hajnal hasad, pirkad a fény, nagy titkot rejt, fülembe mesél, most feltárja az álmai kapuját, ásítva nyújtja felém karját. A
Vidám élet a természetben Patak partján két kis fecske, csiripelve cseverésznek, öreg juhász arra menve, báránykákat terelgetve. Méltósággal heverészve kémleli a kék eget,
A fenyőág titka A sűrű erdőt járom, üdvözölnek a Kárpátok, a havas tájakon minden fa csillog. Hópihe szállingóz, egy fenyőág rám hajolt,
A természet szerelme A tenger moraja melengeti szívem, átölel oly szelíden, ringat csendesen. Szép álomba ringat, átölel halkan, a felhő átkarol, és egy
Szivárvány Az eső mossa az ablakom, a környéken csend honol, csak a madarak csiripelnek, a falevelek reszketnek. Szürke felhő sétál az égen,
