Elhagytalak.
Most azt gondolod,
Hűtlen vagyok,
Pedig legigazabbul
Szeretlek Téged.
Mondd hát,
Mit tehetek?
Ahogy a szerelmeseket sodorja messze egymástól az élet,
Úgy vetett engem a sors most távol Tőled.
Magyar honból,
Magyar honba.
De amint tudok,
Sietek Hozzád:
Smaragd erdőm,
Selymes, hűs patakom,
Kicsi, tornácos házaim,
Édes Erdélyem.
Ígérem szaladok.
Újra és újra.
Kereslek!
Szeretlek!
Mielőbb
Keblemre ölellek.
Csak kérlek,
Ne tagadj ki engem
Soha Te sem.
Csak szeress!
Örökre
Szeress!
Author: Potyó Katalin Borbála
Potyó Katalin Borbála az Irodalmi Rádió szerzője.2008 márciusában kezdtem írni. Az egyetem első évében.Első múzsám ki más lett volna, mint egy elérhetetlen, vagy annak hitt férfi. Azóta múzsák jöttek, mentek. Az egyetem véget ért. Az írás folytatódott. Olykor melankóliával, olykor boldogsággal fűszerezve.
