Honvágy

Elhagytalak.

Most azt gondolod,
Hűtlen vagyok,
Pedig legigazabbul
Szeretlek Téged.

Mondd hát,
Mit tehetek?

Ahogy a szerelmeseket sodorja messze egymástól az élet,
Úgy vetett engem a sors most távol Tőled.

Magyar honból,
Magyar honba.

De amint tudok,
Sietek Hozzád:
Smaragd erdőm,
Selymes, hűs patakom,
Kicsi, tornácos házaim,
Édes Erdélyem.

Ígérem szaladok.
Újra és újra.
Kereslek!
Szeretlek!
Mielőbb
Keblemre ölellek.

Csak kérlek,
Ne tagadj ki engem
Soha Te sem.
Csak szeress!
Örökre
Szeress!

Potyó Katalin Borbála
Author: Potyó Katalin Borbála

Potyó Katalin Borbála az Irodalmi Rádió szerzője.2008 márciusában kezdtem írni. Az egyetem első évében.Első múzsám ki más lett volna, mint egy elérhetetlen, vagy annak hitt férfi. Azóta múzsák jöttek, mentek. Az egyetem véget ért. Az írás folytatódott. Olykor melankóliával, olykor boldogsággal fűszerezve.  

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

14 + = 20

Lelkem tavasza

A magány a legrosszabb társaság. Fájdalmas űrt feszít az ember mellkasába, szívébe sóvárgást csalogatva, elméjébe pedig szüntelenül ugyanazt az arcképet vetítve. Az egyedüllét mindig is

Teljes bejegyzés »

Április

Feketébb az éj, Ezüst a hodfény, S lágy felhők ölén Ringom fénykörén. Lila orgonák, Múltak illatán, Álmodnak elém, Magány éjjelén. Mosolyod érint Hideg csókodban. S

Teljes bejegyzés »

A béke áldozatai

Szénnel rajzolt világban élek. Minden szürke. A felhős égbolt, a kavicsos talaj, a nyugaton vánszorgó hatalmas folyam. A behemót épületek, a köztük közlekedő ormótlan vonat.

Teljes bejegyzés »

adoráció az aggodalomhoz

földig hajolok előtted és hódolok neked ó hatalmas aggodalom teljesen átadtam magam neked  rendelkezz velem mint anyáimmal nemzedékről nemzedékre hisz mindvégig velünk maradsz  irgalmazz ó

Teljes bejegyzés »