Kincsesláda

Kincsesláda.

Parányi éltünk a nagyvilágban egy kicsinyke kincsesláda
Mit megalkotott : két sejt szerelmes találkozása
S hosszú útra bocsátotta Isten szent áldása
Szülői védőszárny alatt emberi formát öltött
Igy útravalóját,szivében talán egy életre megőrzött
Fényben és árnyékban himbálózott hajója
Mig engedte, őranygyala maradt a szószólója
Örömben és bánatban kezét szorosan fogta
Mikor levedlette a védőszárnyat magáról
S eltaszitva hátat forditott ,s megvált őrangyalától
Ráncok,barázdák kezdték szabdalni ártatlan arcát
Kezdte megismerni az élet fájdalmát fonákságát
Lassan tudatosult benne a végitélet lehetősége
Akkor döbbent rá, mi is az élet felelőssége
Ha elvesztette a fonalat a megszentelő kegyelemmel
Újra rátalálni, keresni kellett nagy nagy türelemme
A kincsesládát gyakran ki kell takaritani
Mert nem csak por, de pernye is szokott bele hullani
S a szeretetnek bő teret kellene benne hagyni
Hogy a mindenséget magához tudja szoritani
Ha az Úr szólit s odaállit az ég kapujába
Mint kincsesláda legyen majd a bejutás záloga
A homokóra pedig pereg sebesen
Mintha felkorbácsolta volna a félelem
A tél a nyarat kezdte kergetni
S dühödten szórja egyre sikamlósabb átkait
Észak,s déli sarkai csak bánkódik
A természet rendje egyre rendszertelenebbül változik
Hogy elveszitve jégből épült bundáját
Kövérre duzzasztja nyári szaunáját
A Homo sapiens pedig csak bambán néz,s álmélkodik
Vágyakozik, majd egyre keservesebben ábrándozik
Úlésezik, meg fogadkozik
Gyors rendteremtésen fáradozik
Hogy mi zajlik a lelkek mélyén
A ma emberét alig foglalkoztatja
Hisz itt van kárpótlásként,az élvezetek kavalkádja
Kábitószer,az alkohol, s az elhagyhatatlan nikotin varázsa
Egy búvös szó, hogy haza
Azt jelenti még, mint valaha:
És befér-e a féltve őrzött kincsesládába?
A kártyát osztják az európai titánok
Pedig Ők sehonnai bitangok, s nem királyok
Létezik-e még igaz férfibarátság
Vagy csak az életképes,ami másság
A kincsesládába rejtsd, mit alkotód szivedbe oltott
Éltedben csak akkor lehetsz egyedül igazán boldog
Az ősi erényt csiszold egyre fényesebbre
Az Istentől kapott küldetést helyezd bátran az élre.
A virágos réten Jézus jön feléd az úton
Szemedben örömkönnyek fénylenek a napsütésben
A találkozás valódi kincsesládává varázsolta az életed
S csoda történt, hogy ezt a találkozást te is megérheted.

Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel: