Kia magyar

Ki a magyar?
Virágba szökkent a pénz
S a magyar embert is elkápráztatja hatalmával
S büszkén feszit a tetkós a kopaszra nyirt öntudatával
Pedig azt mondják éhezik a nép
S ezért fiai kivándorolnak a nyugati világba
S míg takaritják a londoni szállodát,
Diplomájukat zsiros papirba csomagolják
S pénzüket nap,mint nap újra számolják
Kultúrájuk: csupán az ujságok cimlapjának olvasása
S néha betévednek egy olcsó sarki kocsmába
Vagy ingyen koncertekre vagy ritkán moziba járnak
Ha hazalátogatnak előkelő szállóban hálnak
Étkezési asztalukra idegen zászlót helyeznek
Hogy ezzel is másságukról a külvilágnak jeleznek
Szülőhazájuk múltja jövője nem érdeklik
Ám történelmüket az itthonmaradók sem ismerik
Valamennyiük csupán a bővülő földi javakban reménykedik
Felismerték,hogy hamis tanokkal az igazságot elterelhetik
Ám a múlt igazságát néha mégis mérlegre helyezik
S akkor megszólalt a lelkiismeret hangja
Legyen szine, vallása ,izlésvilága bármilyen
Legyen szülőhazája a világ bármely pontja L
Legyen tékozló fiú, vagy hazáját hűséggel szolgáló
Beszélje nyelvünket törve vagy kifogástalan fonetikával
Az a magyar kinek Trianon hallatára
Könnycsepp bújik elő a szeme sarkába

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Fénypontok

Ragyognak éjjel. Ragyognak nappal. Hangjegyekkel gyógyítanak.   Égő dallamok Ritmusa gyullad. Akkordok tánca fullaszt.   Metálos fénypontok. Füstölő hangszerek. Szétáramló zene.   Nyári éjszakán felébresztik

Teljes bejegyzés »

A leghűségesebb barát

Vannak napok, mikor létezni is oly nehéz, Csendben ülsz, merengsz, szemed csak a távolba néz. Nem kellenek már szavak, fájna megszólalni, Lelked csendben, reméled ez

Teljes bejegyzés »

Tavaszi önarckép

Jambusaim bús bódulatával ringatom álomnyárba magam; messzimocorgó vágya vigasztal – szürcsölöm ízét ájtatosan.   Fogvacogó köd jégpizsamáját ölti magára márciusom; csalfa csodával szittya kavalkád kedvem

Teljes bejegyzés »

Önarckép

Nukleon vagyok. Proton, neutron. Csepp anyagcsomó a végtelenben. Lám, parányi fénybe burkolódzom, hadd maradjak árva, észrevétlen.   Nyughatatlan ős erők sodornak vágyak, álmok, ösztönök terében;

Teljes bejegyzés »

Bemutatkozom, mint költő

Kisiskolás korom óta, amióta csak megtanítottak a betűvetésre, próbálkoztam versírással – mint szinte mindenki más. Én azonban mindig is azt éreztem, hogy számomra ez nem

Teljes bejegyzés »

Két utazó

Két utazó Egy ismeretlen, Mégis ismerős galaxisban, Keresik helyüket egy közös csillaghajón.   Messziről érkeztek, mint űrből a hullócsillagok. Két külön történet, Bennem mégis nyomot

Teljes bejegyzés »