Benedek

Benedek!

Mikor megérkezett első fiu unokaként
Térdre ereszkedtem az oltár előtt
Oly hálát éreztem, mint mikor az atya nászi áldását vártam
Igazán szeret az Isten! ilyen negy örömet álmomban sem vártam

Szőke göndör fejecskéje egyre csak kerekedett
Egy darabig csendes-békében az árnyékban nevelkedett
Lassan mutatkozni kezdtek a férfiasság jelei
Egyre erősödtek a testvéri civakodás ismérvei

Talán érzékelte a másodszülöttség bélyegeit
Alul maradva megszenvedve vesztes kimeneteleit
Blanka kis huga érkezését követően
Többet kellett szenvednie a testvéri kisebbségben

Szüleit követve hegedüt vett a kezébe
Jó fül, ügyes kéz pályáját gyorsan bemérte
Múlt az idő, de a szorgalom egyre csak nem ért be
Vigasz maradt tanulmányaiban előrehaladást remélve

Végül megtalálta a fegyelmezés zálogát a futballpályát
A munka,s a játék közösséget átölelő áldásos harmóniáját
Igy időt nyerve megkönnyitette pályaválasztását
S a benne rejlő tehetség nyugodt kibontakozáságt

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Szankciók, szankciók!

Szankciók, szankciók! A rikkancs kiáltja az utcán: szankciók, szankciók! Milyen csodabogár lehet, kérdezik a fontoskodók A rossz tanár szankciókkal bünteti a csínytevőket A türelmetlen szülő

Teljes bejegyzés »

Az eltévedt Élet

Nagy öröm most az élet, Romlás vörös sebének.   Eszmék köde fátylasul Múló gyásznak konokul.   Vörösek most az estek Piros arcok beestek.   Télben,

Teljes bejegyzés »

Kár,kár,kár…

Kár,kár,kár… Varju mondja: kár,kár,kár… Van akit a börtön vár Ott aztán lehet károgni Vesztegetni, hápogni Erőszakoskodni, tátogni Árnyékkormányt játszani Hamis állításokkal vádolni Szitokszóval támadni Álhírekkel

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Ember és fa

Rózsa Iván: Ember és fa (Hat haiku) Ha kivágják, fa Árnyékában ember sem Hűsölhet tovább… Fa: mi mindenre Használható! Fából lesz Asztal, szék, ajtó. Fának

Teljes bejegyzés »

Éjféli sejtelem

Éjféli sejtelem Szikrázón csillog bársonyos éjben, hófehér selymén időtlen imák, Uram!- engedd, hogy újra átéljem amint az éjféli csend muzsikál. Minden esztendő új reményt ígér,

Teljes bejegyzés »