Egy kritika margójára

Egy kritika margójára.

Éva nem tudott ellenállni a kisértésnek
Ádám áldozata lett az emberi gyengeségnek
A tiltott fa almája a bűn jelképe lett az emberiségnek
Mely ma is ádáz ellensége a lellkünk békéjének

Az özönviz sem tudta lemosni,s kitörölni emlékét
Minden tettben,s gondolatban ott rejlik megbújva
S a bűnbánó lelkiismeret melyet megtagadott
Sokszor vezetett szerte a világban ocsmány háborúkra

Hatalmas üstben forrnak az emberi értékek
Ne feledd mindenki éltében eljön egyszer a nagypéntek
Mikor számot kell adni mit ér földi lábnyoma
Hamuval boritott lesz, vagy az utat mutatja

Mérlegre tehető-e, vagy a szellő elfujja
Mert az idő elkoptatta,igy lett könnyű a fajsúlya
Vagy hagyta, hogy belekapaszkodjon a kritika
És képlékennyé vált,s hagyta,hogy az idő átformálja

A szkepticizmus is rátelepedhet a gondolatra
Kiüresiheti lelkét s tartalmát zárhatja kalodába
Végleg megszabadulva kritikai érzékétől
Elforditja fejét pusztán csak sértődésből

Talán egy komoly lelkiismeretvizsgálat
Harmadnapra hozhat boldogitó feltámadást
Az ütköztetett véleményeknek kibontakozást
S majd a földi viharokban némi megnyugvást

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Zene

Bármilyen műfaj is mit hallgatunk, Megnyugtat, és elfeledjük minden bajunk. Van, ki őrjöngve adja ki magából bánatát, Más pedig ámulattal hallgatja az áriát. Reppelve hadarja,

Teljes bejegyzés »

Idősek

Miért van az, hogy mindig okítunk, Mert náluk mindent jobban tudunk. Hogyan mondjuk, az sem mindegy, Ezt néha mi, idősek sem értjük meg. Halad az

Teljes bejegyzés »

Fiatalok

Miért van az, hogy öreget fiatal nem ért meg, Szavai üresen maradnak eszének. Bántásnak, s nem tanácsnak hallja a szavakat, Pedig érzi, hogy azok biztosan

Teljes bejegyzés »

Köszönöm

Te tudod, drágám, mennyi mindenen mentünk keresztül… Hányszor szorítottam meg kezed, mikor mardosott belül A lélekmarcangoló, nyomasztó űr. Te tudod, mennyi minden …a mindenem vagy nekem

Teljes bejegyzés »

Te – mindenhol

A fűszál úgy hajlik el a szél súlya alatt Mint a hajad, amikor kezemmel simítom. És a szellő úgy susogja körbe a nyakam, Mint amikor

Teljes bejegyzés »

Őszi égbolt

Ránkzuhant a nyomasztó őszi égbolt. Hullajtotta szakadón a könnyeit. Üldözött., és nem maradt hová bújnom…. Ez égszakadásban nem láttam semmit. Csak vártam bambán, és vártam

Teljes bejegyzés »