Lányom jöjj vissza szeretteid közelébe!

Micsoda boldogság volt a családban érkezése.
Minden gondolatunkat hálaadó imádsák kisérte
Kitárulkozott kis világunk horizontja
Minden reggel a szemünket örömkönny boritotta
Ahogy cserepedett szárnyra kapott tehetsége
Szinte varázsheggyé változott aprócska hegedüje
S szinte a gyakorlás lett csupán a szenvedélye
S a nagy elődök páldája a minőség mércéje
Vállaltuk, persze vállaltuk érte az áldozatot
Nem ismertünk többé semmilyen fáradságot
Kézműtéte olyan volt, mint egy rossz álom
Sikeres tanulóéveiért csak az Úr nevét áldom
Fájó szivvel,de jó szándékkal külföldre engedtük
Nem mértük fel ,de távollétét nagyon megszenvedtük
Nem éreztük veszélyeit a tartós távollétnek
Nem láttuk a mélységét a lelki érettségnek
Köszönjük a létét a szerény közelségét ,művészetét
Mégis egyre érezzük boldogságának növekvő hiányérzetét
Reggeli ébredésünk ismét könnyes szemünk köszönti
Közelebb jutása öreg szivünk megnyugvását jelenti

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A REJTEKZSEB

Kelekótya, felelőtlen alak vagyok és semmit sem lehet rám bízni. Ez a tömör jellemrajz minden bizonnyal helytálló, mert a feleségem mondta, ráadásul nem is először

Teljes bejegyzés »

Hőségben

Hőségben    Suttogó levelek üzennek nekem, ölelj meg engem, s hunyd le most szemed Érzed már te is, hogy az élet szép? Áramlik lelkembe millió

Teljes bejegyzés »

Hirdetés.

Hirdetés. Írta: Egyed-Husti Boglárka. A szél úgy fújt, hogy azt hittem kifúj a kabátomból. Az esernyőmet otthon felejtettem, pedig látszott az égen, hogy mindjárt esni

Teljes bejegyzés »

Az ellopott idő.

Az ellopott idő. Írta: Egyed-Husti Boglárka   Hopp, elvesztem-kiáltott fel karórám, mikor lecsúszott a zsebembe. Nini ez egy új világ, gyerünk rohanás. Ne rohanj már

Teljes bejegyzés »

Vakon.

Vakon. Írta: Egyed-Husti Boglárka Utazok a semmibe. Mellettem robog el vonat. Vakvágányos síneken menetel az életem. Utazok a semmibe.   Látom a keresztet, megfogom a

Teljes bejegyzés »
Prózák
Szabó-Vincz Dóra

A világ peremén

Magasba tornyosuló szikla csúcsán ülök. A lábam a végtelenbe lóg, a kezem a perem szélét markolja. Elfehérednek az ujjaim a szorításától. Körülöttem minden sötét. Hűvös

Teljes bejegyzés »