Lányom jöjj vissza szeretteid közelébe!
Micsoda boldogság volt a családban érkezése.
Minden gondolatunkat hálaadó imádsák kisérte
Kitárulkozott kis világunk horizontja
Minden reggel a szemünket örömkönny boritotta
Ahogy cserepedett szárnyra kapott tehetsége
Szinte varázsheggyé változott aprócska hegedüje
S szinte a gyakorlás lett csupán a szenvedélye
S a nagy elődök páldája a minőség mércéje
Vállaltuk, persze vállaltuk érte az áldozatot
Nem ismertünk többé semmilyen fáradságot
Kézműtéte olyan volt, mint egy rossz álom
Sikeres tanulóéveiért csak az Úr nevét áldom
Fájó szivvel,de jó szándékkal külföldre engedtük
Nem mértük fel ,de távollétét nagyon megszenvedtük
Nem éreztük veszélyeit a tartós távollétnek
Nem láttuk a mélységét a lelki érettségnek
Köszönjük a létét a szerény közelségét ,művészetét
Mégis egyre érezzük boldogságának növekvő hiányérzetét
Reggeli ébredésünk ismét könnyes szemünk köszönti
Közelebb jutása öreg szivünk megnyugvását jelenti
Author: Hutás Mihály
Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért. Művészportré a szerzővel: