A borvirágos tiszteletes

A borvirágos Tiszteletes!

A krudi világról álmodtam

A levestálból kandikáló velőscsontok illatáról

Az óbudai szépasszonyok ölelő karjáról

S keringőző konfliskocsik oly titkos utjáról.

Keserédes volt az ébredés

Megcsalt a hajnal csendjének hiánya

A mázsássá nőtt utcai lámpások fényárja

A rámtelepedő benzingőz lecsapódó párája

A titkon csókolózó ifju párok hiánya

Furcsa dobozból vitától eltorzult szellemi lények

S az ébredés utáni kiábrándulás, amitől egyedül félek

Mert egy furcsa képződményből, egy kinyuló indakoszoru

Behálózza létünk s majd üres léggömbbé felfu

Mit hamar kipukkaszt hamis világunk hazugságorgiája

Mert napjainkban csupán ettől függ a politikus nagysága

A budai hegyekre nyiló északi panelkoszoru
·
· Mely védőbástyaként öleli az öreg városrészt

Amortizációjával jövőjét,hitét mindenét felemészt

A Bibliát csak hirből ismerte

Megfélemlitettségében soha nem vette kézbe

Nem ismerhette fel a buza közt a konkolyt

Csak hamis mammon volt, mit a hivek között szétszórt

Rossz választás révén igy lett lelkipásztora

Egy a hivők közé befurakodott pártkatona

Kit lehuz családi multja,s a sarló – kalapács hamis mitosza

Kibe belegvésték,hogy minden rossz ,ami kapitalista.

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A túlpart

Nem tudom mi történt velem.  Immár vén fejjel  már hetek óta  egyre csak makacsul  magamban ugyanazt a kérdést kérdezem:  Élni még tovább érdemes?  Nem tudom,  Nem

Teljes bejegyzés »

Egy család vagyunk

Edit Szabó : Egy család vagyunk Egymás után haladunk, vajon merre visz az út? Városokban, falvakban jár a lábunk úgy lassan. Lépéseknek van célja ?

Teljes bejegyzés »

Magyar fohász

Magyar fohász   A Kárpátok bércein egy morajló ősi szél, ezeréves felhők között a múltunkról mesél. Akarjuk a szebb jövőt, mert mi egymásban hiszünk, ha

Teljes bejegyzés »

Mielőtt még késő

  Sokak számára hatalmas terhek vagyunk, Pedig magunk után nagy értéket hagyunk. Senki sincs, aki talál ránk elég időt, Nem értem, miért , Te ismered

Teljes bejegyzés »

Ünnepeljünk együtt

Edit Szabó : Ünnepeljünk együtt Ünnepeljünk együtt, azt akarom, amíg kedves rokonod, itt vagyok ! Kérésem szeretném, ha meghallod, meddig tart életem, nem tudhatod !

Teljes bejegyzés »

Mozdulatlan küzdelem

Mozdulatlan küzdelem   A sors most megálljt parancsolt a testnek, hogy a lélek megértse: a legnagyobb harcokat olykor mozdulatlanul, a csendben vívják. De a kötések

Teljes bejegyzés »