A zöldfülü Politikus!
A választás előtti demagógiában.
Ó századunk kovácsa
Hódolva köszöntünk minden hajnalon,
Testünk,lelkünk tenyeredbe letéve
Létünket betöltve
Fenséged győztes himnuszát hallhatom.
Mert a Te hangod a kezdet
S nyelved a rádió,s
A napunkat záró vég:A TV müsora.
Földünk jó gyümölcse
S italunk fölsége
Csak benned talál igazán gazdára,
S földi hivságunk igaz hordozója
Hamis álmainknak
Igy lesz majd kufárja.
Ó időtlen idő
Széltet, s hosszat kerülő
Árnyékból árnyékba merülő
Most emberi arcot felöltő
S majd az álmos misztikumba tünő
Karvalytáncot pergő
S a bünben kielégülő, gyülölve szerető
Éltéért reszkető
Akár szülőt, testvért ölő
Istenné kikiáltott
Politikus Ő!
Csak állitsál tükörképet utadba
Ha tévedtél: tükörképed
Majd helyreigazit!
De hiába keresed bárhol is
Szemed vörös viszfényét
Homályos lencs boritja
Szép reményid ösvényét.
Ha sok gond terhel
Ugy emeld ki magad belőle
S fujjál rája
Hamvasszürke álomruhát,
Mely betakarja
A politikus kétszinü arcát,
S a törvényre, a szépre
Az életre mit sem adva
A vesztesből mindig győztest fabrikál
S tetemrehiváskor,
Vagy ha szint kell vallani
Mindig elsőként
Az árnyékba beáll
Ereje az alkalom,
S gyengéje az idő!
De mindig és mindenütt tudja:
Mi a fő:
Beszélni,beszélni,s mindig
Csak beszélni
S mi a büvös antidótum
A hallgatás,vagy
A cselekvés ténye?
Vagy, hogy marokszámra
Sötétséget zuditsunk
A fényre
Hát fény ez,vagy eláltalán
Lét ez?
Hogy csupán csak
Állva maradjunk
Az Ő fegyveréhez kell
Közösen nyulnunk,
S igy lesz majd
Zászlónk jelszava:
Megint csak beszélni, beszélni
Megint csak beszélni!
S most ki lesz a nyertes
S ki fog köszönni
Jó éjtszakát?
Én ezt meg nem várom,s
Nevetve elhuzom sorom,
Mert ezt sugta nékem
Saját belső politikusom!
A hatalomban !
Egy gondolat röppent be ablakomon át,
S hüs szobámnak árnyékában megpihent
Forditva a fejét jobbra is meg balra,
Váltni véli lelkét: pénzre vagy aranyra.
Mert nagy ám az ára fenséges hirének:
Sok névtelen harcos üres holdfejének
Csalogató kedve ravasz hálót vet be,
Hogy legalább egy is zümmögjön körötte,
És mint rabszolgája
Térdre vetve várja
Az igaz, s a hazug egyoldalu harca
És örök csatája mig megviv
Addig csak várja,
S ez lett tragédiája!
Mert a vágyakozásban,elepedt a vágyban,
Hogy,mint gyermek volt Ő
Csupán egy gondolat
Nem nőhet fel többé
Megvalósult tetté!
A hatalomvesztés után.
Bucsuzom a naptól és
Ő bucsuztat engem,
Tettem érte némi
Jót, meg rosszat!
Nyugalmam is megtért
Fáradtságom is eloszlott,
Már csupán csak
Egy csekélység bosszant:
Mikor erőm van
Nem lehet szavam!
Mikor szavam lehetne
Nincsen már erőm!
Mikor hitem van
Nem lehet még célom
Mikor célom lehetne
Nincsen már hitem!
Author: Hutás Mihály
Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért. Művészportré a szerzővel:
