Horváth Ernő karnagy emlékére

Horváth Ernő karnagy-tanár emlékére.

Szédült századunk delelő harmada
Gyilkos háboruja a hitünknek sirja,
Majd jelenünk,a záró triptihonja
Nemzeti kulturánk jégkriptába zárja.

S most keményen hasit képembe a léfagyasztó
S tél – mámor szülte léhütő szél
S végtagjaimba tapasztja millió tüskéjét,
Mert ebben éli ki kinzó,ám mulandó létét.

Ki ily cudar időben napvilágra téved
Feledve az anyaméh párnázott világát.
Hullámhosszát állitják csak a fény rezzenései
S nem zavarják a fizikai lét bárgyu szenvelgései.

A legszebb gyermekmosoly a dalba szőtt érzelem,
És ezt felhangolni több, mint nagyszerü kegyelem.
S megélni mindezt mind a négy szólamban,
Mókát sugárzó külsőben, s zengő baritonban
Halászlé füszeres szinárnyalatában
Hollandus diéta vad utálatában
Megcsipett fogasok haláltusájában
Balatoni vinkó szolid rabságában.

Grófok,Tihanyi bárók, s füredi Szőrök
Imuunizált kulturborja,mint bálvány tárja feléd karjait,
Hogy kozmopolita nászát lássa mint összeköti Iskolád
S csak a halandók által látogatott, s kedvelt Zeneiskola hangszervilágát.
Pedig a jó magyarok sosem keverték a fehér Pannon bornak zamatos izét
A füszeres vörös bornak buja illatával
Mert mint hamis házasságnak rövid éltü léte
Függetlenségedért csupán fityiszt kapsz cserébe!

De nézd Pajtás !-fejed felől
Már a tetőt is lopják,
S szóvirággal gyurva Kodályt is eladták!
Hisz a jövő az utcabálé, s a nagy happeningnek
Tömegek hódolnak, meg az uj tömegszexnek!

Hajnalban deres álom ébresztett
Párnám sarkába vágtam körmeim
S kiszáradt torkom akadozva nyelésre kényszerült
Majd egy gyors mozdulat, s szobámra fény derült.

Árnyképek foszlánya mind lassan tovatünt
S bár két marokkal kaptam utánuk
Fénytelenség hozta vissza csak elvesztett nyugalmam
S lassan ismét hatalmába vett edzett önuralmam.

Mert Te ott álltál még a dobogó élén
S nem remegett a pálcád a felütés végén,
És zengi a gyermekkar a pünkösdi kótát:
Adj Uram minékünk ismét Örömódát !

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Veled átélni

Veled átélni   Veled akarom átélni, A szürke hétköznapokat; Sétálni, vagy csak ülni egy padon, És nevetni nagyokat. Boldognak lenni, Csak veled szeretnék; Mindent, amit

Teljes bejegyzés »
Versek
Veress Zita

Így tanultam

Menni, menni, visszanézni. Sosem szólni, csak remélni. Mindig újra megpróbálni, sosem bukni, csak felállni.   Mindig kérni, nem elvenni. Hogyha más kér, akkor adni. Nem

Teljes bejegyzés »

Mikor majd szemembe nézel

Ha majd eljő a pillanat,  mikor mélyen a szemembe nézel,  szám többé már nem nyílik szóra.  Bezárul szótlan.  Ez nekem elég lesz, mindent jelent majd,  tőled többet

Teljes bejegyzés »

Hírösszefoglaló – 2026. május 1.

Kedves Olvasóink! Az alábbi bejegyzésben számolunk be elmúlt másfél havi munkánk eredményeiről, legutóbb megjelent új könyveinkről, tavaszi pályázatunk végeredményéről, közzétett hanganyagainkról és videóinkról, ill. szeretettel

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Bencze Margit

Rózsaszín muskátli

Nagyon szeretem a virágokat. A rajongásomat irántuk drága édesanyámnak köszönhetem, aki talán még nálam is jobban imádta őket. Hajdanán vidéki családi házunk virágoskertje a legszebb

Teljes bejegyzés »

A NŐ

Kislány, anya, hölgy vagy mama. Egy szóval a nagybetűs NŐ. Gyengéd lélek, kedves mosoly. A föld felett, hopp, libbenő. Nélkülük hát lenne élet? Vigaszt férfi

Teljes bejegyzés »