A fasizmus

Fasizmus

Egy lidérces éjszaka ámokfutása
S testem izzadtságcseppekkel boritott félhomálya
Megidézte a Halál ritusát
Maszkokba zárva, lassu keringőt járva
Forog – forog velem a világ,
S hátamon hordom bánatát.
Csak jönnek – jönnek rendületlenül
A mult sürü emlékei : arcok, idézetek
S rongyos – sebhelyes gesztusok
S e kotyvalékból születtek a századelői politikusok
Mindennek van zacca, s alja
Mely a hullámverésre disharmóniát teremt
És indulatok darabokra törnek
Történelmet, s nemzetet.
S mikor már gyülöletté terebélyesednek: ölnek!
Trianon egy ország végtagjait levágta, s testét vértelenitette
S a meggyalázott nemzet kulturájának életterét elvette.
A sok keserüséggel felépitett
Szociális hálót szétszakitotta
S a munka szervezettségét, s tartalmát
Lábbal eltaposta.
Kiengesztelés helyett a gyülölködés tüzét
Fellobbantotta a nemzetek között
S ezzel önző hatalomvágyból
Szétdarabolták az emberek feje fölött
Kábulatomban megdöbbenve hallom a történészt
Ki a filmkockákon Trianont idézte
S káromlásként szakadt ránk megdöbbentő véleménye
Hogy a Fasizmus s kommunizmus Európában Trianon szülötte!

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Altatódal

Csillagos fenn az ég, dalokat zeng a rét. Könnye lehull, földre gurul, új életet igéz.   Felhőt ringat az ég, végtelen tengerkék. Illan bánat, fújja

Teljes bejegyzés »

Csupaszon

Vihar rántott a torkába, szótlanul burkolt magába. Lefújt egy félelmes árnyat, mosta arcomról a mázat, oldotta a durva kérget, mit rám ragasztott az élet.  

Teljes bejegyzés »

Csengő

Asztalomon, mint őr nyugszik az öreg csengő álmaim felett. Kopottas már külseje a sok-sok éves nap-hold ciklusoktól, De még éles csengése a boldog időknek mosolyától,

Teljes bejegyzés »

Alkonyodó pusztaság

Alkonyodik. Halkul a pusztaság, már pihenni készülődik. A selymes vízként szétterülő, éltető fény visszahúzódik. Némuló világ, mező, legelő, az ég is elsötétedik, S a távolban

Teljes bejegyzés »

Koronazár

Józsi arra ébredt, hogy a szemét égeti a nap. A kocsma bejárata előtt találta magát az árokban, és piszkosul el volt ázva. Majdnem annyira, mint

Teljes bejegyzés »