Magyarhonba vándorúltak

Edit Szabó : Magyarhonba vándorútak

Idegenyek gyüttek a falunkba, garral vonútak, hajszás húzta cudar szekerük. Alítnám, tán sáfár gyűtötte a csikasz embörököt,olan csihés, korheny kinézetük vót.
Ihon vútam íppen, ídes a gádorbú nízte, legott hítt, jövel pulyám !
Vonútak lefeli a kurgánt ehagyván, nízegettík a pandalt, a szérű nem vót elíg jó, a szövétnektűl hamar bégyúhat. Átal mének eresztvényen, osztán a folyam elve ekezdék pécére szabni a pászta szélit.
Imitte níztem, kezdék a boggal bajmolodni, óvárt dógozni, nem vót ott tévelyítő. Ide egy topp,oda míg több, a víznek martja mán a cserge hátujja.
Nem vót tévelyítő, nem köllött szutyongatni, meghurítani a zsenge, se a mokány embört, tutta a moggyát haótátul.
Legott alítnám,mien nípsíg gyütt, a riogás kezdé híjni a júszágukat, a sáfár ühmgetni kezde, asztán kapatja űket.
Lobot vet vár-bakoló buksim, má ihon is megmásolni akarám igazándi jószágim. Megvóna a kíszsíg, üdületlen, patvar nékül gyün rájuk az estenden. Pozdorja seprűn kel, a végin a sáfár behörpint egy-két icce kámt a fáradcságért.
Húnap igazándibúl űk csinyálnak múlatságot, a cifra taljánok minden embörnek, kik garral gyűnnek a szűrűre, ahun a riogás híjja űket a cifra czirkuszi múlatság megnízísire.
Ídes is elgyün, mer haótátul ilyent nem tanátunk, pulyája a kezít markolássza igazándibúl.

Bőcs,2017.02.28

 

Régi hun szavak bemutatása  a történeten keresztül.

Szabó Edit
Author: Szabó Edit

Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője. Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve. Közgazdasági végzettségem van. Életem során nagyon sok emberrel kerültem kapcsolatba, többször töltöttem be vezetői pozíciókat. A legfontosabb számomra mégis a bőcsi Általános Iskolában titkárként eltöltött 15 évem. Megismertem a gyerekeket, találkoztam a szülőkkel, munka- és bérügyi elszámolásokat végeztem, költségvetési elszámolásokat készítettem intézményi szinten. „Tanárnéni”-ként matematika és magyar órákat tartottam alsó tagozatban, míg felsőben a környezetismeret helyettesítése hárult rám. A hirtelen kapott tanítási órákat pontosan és lelkiismeretesen tartottam meg. Erre büszke vagyok a mai napig, hiszen nem túl régen elém állt egy 30-as fiatalember, aki megkérdezte tőlem, emlékszem-e rá, mivel tanítottam őket! Az iskolában kezdtem igazából az írásnak. Először pályázatokra írtam prózát, helyi tudósításokat a megyei napilapnak, múzeumi kiírásokra pályáztam. Gyermekeim elköltözése után találtam meg a „VERS”-et, igaz, internetes segítséggel. A Poet.hu gyűjteményébe küldtem, ahol elfogadták. Majd több irodalom és vers szerető közösségnek lettem tagja, ahol pályázatokra írtam. Sok versíró és költő lett ismerősöm, eredményeket értem el. Többször írtam első, második illetve harmadik helyezést elért verset. Önálló kötetem 2016-ban jelent meg az Irodalmi Rádió szerkesztésében és kiadásában Folyóparti álom címmel. Mivel egyedül élek, egyre többet olvasok, hiszen gyerekkoromban is a kedvenc időtöltésem jelentette....

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A sérült ego

Ez a vers tavaly ősszel született bennem. Az elmúlt néhány hét eseményei felhozták bennem újra ezt a tapasztalatot, amiről a versben írok. Szeretném ezért megosztani veletek, hátha apró kis gondolatmagok születnek meg a hatására. Hiszem, hogy a tudatosság az egyik legnagyobb kulcs az életünkhöz. Az ego létezése szükséges, azonban egy kis szelídítésre szüksége van, hogy ne ő irányítsa az életünket tudattalanul.
Csodaszép napot kívánok!

Teljes bejegyzés »

Lecsuktad

Adorján L. Zoé LECSUKTAD   Most csend van, és fény, és nyugalom. Lelked rezdülései elérik a mindenséget.   Számodra már nincs se idő, se tér,

Teljes bejegyzés »

Kánikula

Kánikula Gyötör a kánikula, beköszöntött a globális felmelegedés Az emberi természet ezzel szemben a hitványságával a jégkorszakot kereste Az Isten adta és csinosított értékeit egy

Teljes bejegyzés »

Apa ügynök volt?

Május első vasárnapján szokás szerint összejött a család, amely először zajlott apa nélkül, aki a télen halt meg. Már éppen elkezdtünk szedelőzködni. ­ – Kata

Teljes bejegyzés »

Az apróságok szeretete

Az apróságok szeretete Sosem gondoltam volna, hogy az öregkor lenagyobb öröme az unokák érkezése Szinte kicsorbul az ember szíve reszkető kezekkel, hogy kézbe vehesse A

Teljes bejegyzés »