Megszólalt az örömóda II.

Megszólalt az örömóda

 

II.

 

Üstdobként dübörög a szív!

Ott áll szemben az ellen,

Tartásán látod, harcba hív;

Mérkőzni akar veled.

 

Érzed, hogy nem ő az, aki

Az igazi ellenfél.

Csúf álarca mögött lapít,

Bujkál előled, mert fél.

 

A sárba-tiport szabadság

Vergődik gúzsba kötve.

Kiszabadítaná magát,

Éretted menne ölre.

 

És ekkor az örömóda

Felcsendül ezer ajkon.

Beethovent lám, meghallotta

Ki igazságért harcol!

 

Fogjon össze minden EMBER!

Ne adja könnyen magát!

Szabadságnak földje legyen

Mostantól végre HAZÁNK!

 

 

Budapest, 2017.április 7.

B. Moravetz Edith
Author: B. Moravetz Edith

B. Moravetz Edith az Irodalmi Rádió szerzője. 1945. március 4-én születtem Grazban. A világháború végén szüleimmel visszatértem Erdélybe, Besztercére. Itt nevelkedtem csodás környezetben, három öcsémmel, szerény körülmények között, de szerető családi körben. Édesapánk tragikus hirtelenséggel fiatalon meghalt, ekkor Édesanyánk úgy döntött, hogy repatriálását kéri gyermekeivel nagyszüleinkhez. Így kerültem érettségi után Budapestre, ahol 21 évesen férjhez mentem, három csodálatos leányom született. Boldogságomnak tizenkilenc év után válásom vetett véget. Ezután gyermekeimet egyedül neveltem. 1991-ben újra remény költözött szívembe, ekkor kötöttük össze második férjemmel életünket. Egymás megbecsülésében, szeretetben örülünk tizenkét unokánknak, és három dédunokánknak. 1985-ben kezdtem írni visszaemlékezéseimet, prózában. „Miért” címmel 70. születésnapomra magánkiadásban jelentettem meg, szűk családi és baráti körnek. 2014-ben elvégeztem a Jobb agyféltekés rajztanfolyamot, melynek hatására portrékat rajzoltam; ekkor kezdtem el a versírást is… Szeretek olvasni, szeretem a művészetet, lenyűgöz a természet varázsa. Nem tanultam írni, gondolataim felbukkannak, ki kell írnom magamból lelkem rezdüléseit, le kell írnom gyermekkorom emlékeit, a mesevilágot, melyet Erdély személyesít meg számomra, hadd ismerjék meg azok is, akik még soha nem jártak arra. Vagy elég egy szó, egy mondat, a napfelkelte, a szellő, amint titkokat súg a falevélnek, a gyermek kacaja, két öreg kéz, mely egymásba fonódik, a padon ülő kismama; bennem érzelmeket indít, s addig...

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Valaki mondja meg

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy király és egy királyné. Volt nekik egy fiúk, akit Ambrusnak hívtak. Ambrus királyfi kíváncsi fiúcska volt, minden

Teljes bejegyzés »

Most is ott fekszem?

Tudtam már a legelején, Hogy láttalak már valahol. Aztán rámírtál s bejelöltél, Én pedig azóta belül lángolok.   Megfogadtam magamnak, Hogy ezúttal lassítani fogok, De

Teljes bejegyzés »

KávéZOO

Egy szép nyári nap, megnyitott a tarkababra kávézó, verebek csiripelték, hogy biza a sor hatalmas, kígyózó. Minden állat oda járt, szerették nagyon ezt a helyet,

Teljes bejegyzés »

Veled

Veled   Az elfáradt kezem a kezedbe téve, Ujjaimmal az ujjaidat átfonom. A szívünk felcsendülő szolid üteme Egyként megszólalva, gyönyörű oltalom.   Nézem a bőrünk

Teljes bejegyzés »
Versek
Veress Zita

Ha mindenki visszajönne

Ha vissza jönnél, asztalhoz ülhetnénk, talán egy palack bort ketten, együtt felüthetnénk. Beszélgetnénk míg az éj elkezd öregedni, s emlékezve bíztatnánk egymást felejteni. Ha visszajönnél,

Teljes bejegyzés »

SZÓFONÓ a GRUNDon – 2025. március 17.

Ezen a felolvasóestünkön Kurucz Árpád szerzőnk Fél köbméter lelkiismeret c. novelláskötetét és Rajkovics János alkotónk Ő-szülőszobai történetek című verseskötetét mutattuk be. Fotók az összejövetelről: Az

Teljes bejegyzés »