Megszólalt az örömóda II.

Megszólalt az örömóda

 

II.

 

Üstdobként dübörög a szív!

Ott áll szemben az ellen,

Tartásán látod, harcba hív;

Mérkőzni akar veled.

 

Érzed, hogy nem ő az, aki

Az igazi ellenfél.

Csúf álarca mögött lapít,

Bujkál előled, mert fél.

 

A sárba-tiport szabadság

Vergődik gúzsba kötve.

Kiszabadítaná magát,

Éretted menne ölre.

 

És ekkor az örömóda

Felcsendül ezer ajkon.

Beethovent lám, meghallotta

Ki igazságért harcol!

 

Fogjon össze minden EMBER!

Ne adja könnyen magát!

Szabadságnak földje legyen

Mostantól végre HAZÁNK!

 

 

Budapest, 2017.április 7.

B. Moravetz Edith
Author: B. Moravetz Edith

B. Moravetz Edith az Irodalmi Rádió szerzője. 1945. március 4-én születtem Grazban. A világháború végén szüleimmel visszatértem Erdélybe, Besztercére. Itt nevelkedtem csodás környezetben, három öcsémmel, szerény körülmények között, de szerető családi körben. Édesapánk tragikus hirtelenséggel fiatalon meghalt, ekkor Édesanyánk úgy döntött, hogy repatriálását kéri gyermekeivel nagyszüleinkhez. Így kerültem érettségi után Budapestre, ahol 21 évesen férjhez mentem, három csodálatos leányom született. Boldogságomnak tizenkilenc év után válásom vetett véget. Ezután gyermekeimet egyedül neveltem. 1991-ben újra remény költözött szívembe, ekkor kötöttük össze második férjemmel életünket. Egymás megbecsülésében, szeretetben örülünk tizenkét unokánknak, és három dédunokánknak. 1985-ben kezdtem írni visszaemlékezéseimet, prózában. „Miért” címmel 70. születésnapomra magánkiadásban jelentettem meg, szűk családi és baráti körnek. 2014-ben elvégeztem a Jobb agyféltekés rajztanfolyamot, melynek hatására portrékat rajzoltam; ekkor kezdtem el a versírást is… Szeretek olvasni, szeretem a művészetet, lenyűgöz a természet varázsa. Nem tanultam írni, gondolataim felbukkannak, ki kell írnom magamból lelkem rezdüléseit, le kell írnom gyermekkorom emlékeit, a mesevilágot, melyet Erdély személyesít meg számomra, hadd ismerjék meg azok is, akik még soha nem jártak arra. Vagy elég egy szó, egy mondat, a napfelkelte, a szellő, amint titkokat súg a falevélnek, a gyermek kacaja, két öreg kéz, mely egymásba fonódik, a padon ülő kismama; bennem érzelmeket indít, s addig...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Prózák
Havasi Erika

Mumus cica nagy kalandja

Mumus cica nagy kalandja Befogadtam egy kiscicát! Egyedül, magányosan kóborolt. Fáradtnak tűnt, de a gyönyörű kék szemében ott csillogott az élni akarás és a bizalom

Teljes bejegyzés »

Az élet

Az élet színek kavalkádja, Sőt mesteri játéka. A boldog percek szinte a szivárvánnyal vetekednek, Ha boldogtalan vagy, minden szín egyneművé lesz. Az én világom fekete

Teljes bejegyzés »

Miért is jó?

Miért is jó alkotni? Magadból az indulatot kiírni? Mert néha fáj megszólalni, És úgysem tudják befogadni. Befogadni, mit mondanék, Ha a gondolatomnak hangot adnék. Hogyan

Teljes bejegyzés »

Ünnepnap (Költészet Világnapja)

Mit jelent a költészet nekem? Visszaadta az életem. Kikergetett a sötétből, Felemelt a földről. Hitet adott e nehéz, fájdalommal teli világban, Segített boldogulni a magányban.

Teljes bejegyzés »

Emlék, ami felőröl

Egyszer eljön a pillanat, Mikor az őszinteség teret kap. Emlékeid körülölelnek, De lesz, amit talán el sem engedek. Nem engedem, Hisz lelkiismeretem nem engedi, Beleégett

Teljes bejegyzés »