Megszólalt az örömóda II.

Megszólalt az örömóda

 

II.

 

Üstdobként dübörög a szív!

Ott áll szemben az ellen,

Tartásán látod, harcba hív;

Mérkőzni akar veled.

 

Érzed, hogy nem ő az, aki

Az igazi ellenfél.

Csúf álarca mögött lapít,

Bujkál előled, mert fél.

 

A sárba-tiport szabadság

Vergődik gúzsba kötve.

Kiszabadítaná magát,

Éretted menne ölre.

 

És ekkor az örömóda

Felcsendül ezer ajkon.

Beethovent lám, meghallotta

Ki igazságért harcol!

 

Fogjon össze minden EMBER!

Ne adja könnyen magát!

Szabadságnak földje legyen

Mostantól végre HAZÁNK!

 

 

Budapest, 2017.április 7.

B. Moravetz Edith
Author: B. Moravetz Edith

B. Moravetz Edith az Irodalmi Rádió szerzője. 1945. március 4-én születtem Grazban. A világháború végén szüleimmel visszatértem Erdélybe, Besztercére. Itt nevelkedtem csodás környezetben, három öcsémmel, szerény körülmények között, de szerető családi körben. Édesapánk tragikus hirtelenséggel fiatalon meghalt, ekkor Édesanyánk úgy döntött, hogy repatriálását kéri gyermekeivel nagyszüleinkhez. Így kerültem érettségi után Budapestre, ahol 21 évesen férjhez mentem, három csodálatos leányom született. Boldogságomnak tizenkilenc év után válásom vetett véget. Ezután gyermekeimet egyedül neveltem. 1991-ben újra remény költözött szívembe, ekkor kötöttük össze második férjemmel életünket. Egymás megbecsülésében, szeretetben örülünk tizenkét unokánknak, és három dédunokánknak. 1985-ben kezdtem írni visszaemlékezéseimet, prózában. „Miért” címmel 70. születésnapomra magánkiadásban jelentettem meg, szűk családi és baráti körnek. 2014-ben elvégeztem a Jobb agyféltekés rajztanfolyamot, melynek hatására portrékat rajzoltam; ekkor kezdtem el a versírást is… Szeretek olvasni, szeretem a művészetet, lenyűgöz a természet varázsa. Nem tanultam írni, gondolataim felbukkannak, ki kell írnom magamból lelkem rezdüléseit, le kell írnom gyermekkorom emlékeit, a mesevilágot, melyet Erdély személyesít meg számomra, hadd ismerjék meg azok is, akik még soha nem jártak arra. Vagy elég egy szó, egy mondat, a napfelkelte, a szellő, amint titkokat súg a falevélnek, a gyermek kacaja, két öreg kéz, mely egymásba fonódik, a padon ülő kismama; bennem érzelmeket indít, s addig...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Palóc ébresztő. – Mátraalján.

  Palóc ébresztő. – Mátraalján. Palóc földön kis faluban ablakon bólintva köszön be a nap. Ébresztő reggelre édes madárcsicsergés, meleg szellő hívogat. Lustálkodva fordulsz egyet

Teljes bejegyzés »

Láthatóvá válni

Láthatóvá válni     Azt hisszük, hogy ha elég réteget pakolunk magunkra – sminket, filtereket, elvárásokat –, akkor láthatatlanok maradhatunk. Elrejtőzünk a saját életünk elől,

Teljes bejegyzés »

HITTEM .

HITTEM. úgy néz ki, az idő kijátszotta a lapjait, vártam sokat csendesen , azt hittem szeretetben , és minden borult, feltárult a titok .  

Teljes bejegyzés »

FONTOSNAK HITTEM.

FONTOSNAK HITTEM.   őszinteségem taszított a magányba hittem , bíztam ,vártam , bizalmat adtam . így sem kaptam választ elfogattam alázattal.   jól álcázott szavak

Teljes bejegyzés »

BIZALOM .

BIZALOM. FOTÓ:Telkes Vivtória.   rád szállhatok minden alkonyon már nem félek te is az ég felé tekintesz én pedig ott élek.   te vagy a

Teljes bejegyzés »