Edit Szabó : Adj Uram reménységet
Ígérettel vártam a nagy napot
felragyoghat most csillagom,
kék szemek sugarába merülök
fényük ragyogása szíven üt.
Mosolygó szádat bámulom
édes mézet róla kortyolni akarom,
szavaidat iszom lelkesen,
ködpárák libbennek szememen.
Reményekkel várom a napot
talán karjaidba borulok,
átölelsz némán és csendesen,
szívek ritmusa csak peregjen.
Beszédnek sem kell hatalma,
ölelésnek minden varázsa
tüzesíti át a testemet,
Istenem az érzést adjad meg.
Emberi érzések várása,
tetteink megnyilvánulása
porba hull s mindent eltipor,
mennyből pokolba hamar jutsz.
Alámerül minden vágyad,
szemed előtt álmod tárgya,
ködfátyol lehull szemedről
tágra nyílt pillák merednek,
szív dobogása elpilled.
Szép szavak csendben dadognak,
valóság űzi a hatalmat,
varázslat íze tovaszállt,
ember a vágyad messze jár.
Szabadul szíved nem tántorog,
mint vágyadnak tárgya ajtódon,
lehuppan végleg testére
mozdulni kéne már végtére.
Múlik az idő, nem ragyog mosoly,
csillagok fénye is elhamvadott,
reménynek sugara messzire porladt,
az órák múlnak, tántorgás marad.
Istenem adj végre kegyelmet,
add meg az elképelt életet,
adj embernek hitet új reményekkel,
ne feledd, boldogságra teremtetted.
Bőcs,2017.04.19
Author: Szabó Edit
Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője. Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve. Közgazdasági végzettségem van. Életem során nagyon sok emberrel kerültem kapcsolatba, többször töltöttem be vezetői pozíciókat. A legfontosabb számomra mégis a bőcsi Általános Iskolában titkárként eltöltött 15 évem. Megismertem a gyerekeket, találkoztam a szülőkkel, munka- és bérügyi elszámolásokat végeztem, költségvetési elszámolásokat készítettem intézményi szinten. „Tanárnéni”-ként matematika és magyar órákat tartottam alsó tagozatban, míg felsőben a környezetismeret helyettesítése hárult rám. A hirtelen kapott tanítási órákat pontosan és lelkiismeretesen tartottam meg. Erre büszke vagyok a mai napig, hiszen nem túl régen elém állt egy 30-as fiatalember, aki megkérdezte tőlem, emlékszem-e rá, mivel tanítottam őket! Az iskolában kezdtem igazából az írásnak. Először pályázatokra írtam prózát, helyi tudósításokat a megyei napilapnak, múzeumi kiírásokra pályáztam. Gyermekeim elköltözése után találtam meg a „VERS”-et, igaz, internetes segítséggel. A Poet.hu gyűjteményébe küldtem, ahol elfogadták. Majd több irodalom és vers szerető közösségnek lettem tagja, ahol pályázatokra írtam. Sok versíró és költő lett ismerősöm, eredményeket értem el. Többször írtam első, második illetve harmadik helyezést elért verset. Önálló kötetem 2016-ban jelent meg az Irodalmi Rádió szerkesztésében és kiadásában Folyóparti álom címmel. Mivel egyedül élek, egyre többet olvasok, hiszen gyerekkoromban is a kedvenc időtöltésem jelentette....