Istenes versek I.

Isten az égben

Isten, akár a Nap:
Fénye utat mutat,
De belenézve megvakulsz.
Isten, akár a Hold:
Hol az egészet látod,
Hol csak mosolya szegélyét.
Isten, akár a csillagok:
Bár nincs fönt Nap-szeme,
Nincs fönt Hold-szeme,
Szembogár-seregével
Mégis mindent lát.

Végítélet

Meg van írva, a Könyvek megírták, hogy eljön az Ítélő
S megítél engem, téged s mind a világot.

Mint jégkocka, ha kattan langymeleg italban,
Úgy olvad reményem e forrongó világban.
Megperzsel a Föld láza.

Most ez jutott

A bűn megvéd a gőgtől –
Sovány vigasz,
Most ez jutott.
Jézus itt állt,
Majd lábaimon
Tovafutott.

Interjú a Gonosszal

Megkaptad a Fényt, de nem fogadtad be.
Nem fogadtam.
Letaszítottak a Mennyből, nem tanultál belőle.
Nem tanultam.
Végtelenszer megölöd az Isten Fiát.
Megölöm én.
Végtelenszer feltámad.
Leölöm újra.
Pusztításod vére életet terem.
Elpusztítom.
Megterem újra.
Letaposom.
Mivégre, ha úgyse nyerhetsz?
Nyerésre állok.
Ismered az Írást: eljő az Isten országa.
Nem nyilatkozom.



 

Nyul-Donka Balázs
Author: Nyul-Donka Balázs

Nyul-Donka Balázs az Irodalmi Rádió szerzője. 1975-ben születtem Budapesten. Különös érzékenységet kaptam a Jóistentől a művészetek iránt. Szeretek írni, olvasni, énekelni, rajzolni, festeni. Hosszú perceket képes vagyok elálldogálni egy festmény vagy egy szobor előtt. Hálás vagyok azért a kegyelemért, hogy kaptam egy csipetnyi tehetséget. A művészi önkifejezés lehetősége olyan adomány az emberi lélek számára, amellyel a valóság egészen egyedi és különleges módon ragadható meg. Együtt jár alkotó és befogadó a tökéletesedés útján…

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Itt vagyok

Ez a novellám az Irodalmi Rádió A nagy kék alatt és fölött című antológiájában jelent meg.   Eszter fülére húzta a narancssárga kötött sapkáját, amikor

Teljes bejegyzés »

Esőben

  Sárga fények közt lépdelve ernyőjével, Hölgy közeleg zsebében emlékeivel. Csodás ruhája eső áztatta kékség, Lelkében csend honol és tengernyi kétség.   Léptei némán ordítanak

Teljes bejegyzés »

Nyár vége, ősz eleje

  Hömpölygött a szél és sok felhőt gyűrt alá, Az égbolt viharfelhőkké nőtte magát. Dúlt, tombolt, sűvített, harcolt ég és a föld, Mégnem a felleg

Teljes bejegyzés »

Az ajtó

Az ajtó A délutáni eső épp csak elállt, de a város még mindig úgy gőzölgött, mintha lassan hűlő gépezet lenne. A járdán tócsák csillogtak, a

Teljes bejegyzés »

Lassú nyugalom

Rám szállt egy hulló levél, sárga volt, rajta arany szegély. Nem álltam meg, csak lassabban lépek, had ne érjenek utol a süvítő szelek. Nem kell

Teljes bejegyzés »