Istenes versek I.

Isten az égben

Isten, akár a Nap:
Fénye utat mutat,
De belenézve megvakulsz.
Isten, akár a Hold:
Hol az egészet látod,
Hol csak mosolya szegélyét.
Isten, akár a csillagok:
Bár nincs fönt Nap-szeme,
Nincs fönt Hold-szeme,
Szembogár-seregével
Mégis mindent lát.

Végítélet

Meg van írva, a Könyvek megírták, hogy eljön az Ítélő
S megítél engem, téged s mind a világot.

Mint jégkocka, ha kattan langymeleg italban,
Úgy olvad reményem e forrongó világban.
Megperzsel a Föld láza.

Most ez jutott

A bűn megvéd a gőgtől –
Sovány vigasz,
Most ez jutott.
Jézus itt állt,
Majd lábaimon
Tovafutott.

Interjú a Gonosszal

Megkaptad a Fényt, de nem fogadtad be.
Nem fogadtam.
Letaszítottak a Mennyből, nem tanultál belőle.
Nem tanultam.
Végtelenszer megölöd az Isten Fiát.
Megölöm én.
Végtelenszer feltámad.
Leölöm újra.
Pusztításod vére életet terem.
Elpusztítom.
Megterem újra.
Letaposom.
Mivégre, ha úgyse nyerhetsz?
Nyerésre állok.
Ismered az Írást: eljő az Isten országa.
Nem nyilatkozom.



 

Nyul-Donka Balázs
Author: Nyul-Donka Balázs

Nyul-Donka Balázs az Irodalmi Rádió szerzője. 1975-ben születtem Budapesten. Különös érzékenységet kaptam a Jóistentől a művészetek iránt. Szeretek írni, olvasni, énekelni, rajzolni, festeni. Hosszú perceket képes vagyok elálldogálni egy festmény vagy egy szobor előtt. Hálás vagyok azért a kegyelemért, hogy kaptam egy csipetnyi tehetséget. A művészi önkifejezés lehetősége olyan adomány az emberi lélek számára, amellyel a valóság egészen egyedi és különleges módon ragadható meg. Együtt jár alkotó és befogadó a tökéletesedés útján…

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Szankciók, szankciók!

Szankciók, szankciók! A rikkancs kiáltja az utcán: szankciók, szankciók! Milyen csodabogár lehet, kérdezik a fontoskodók A rossz tanár szankciókkal bünteti a csínytevőket A türelmetlen szülő

Teljes bejegyzés »

Az eltévedt Élet

Nagy öröm most az élet, Romlás vörös sebének.   Eszmék köde fátylasul Múló gyásznak konokul.   Vörösek most az estek Piros arcok beestek.   Télben,

Teljes bejegyzés »

Kár,kár,kár…

Kár,kár,kár… Varju mondja: kár,kár,kár… Van akit a börtön vár Ott aztán lehet károgni Vesztegetni, hápogni Erőszakoskodni, tátogni Árnyékkormányt játszani Hamis állításokkal vádolni Szitokszóval támadni Álhírekkel

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Ember és fa

Rózsa Iván: Ember és fa (Hat haiku) Ha kivágják, fa Árnyékában ember sem Hűsölhet tovább… Fa: mi mindenre Használható! Fából lesz Asztal, szék, ajtó. Fának

Teljes bejegyzés »

Éjféli sejtelem

Éjféli sejtelem Szikrázón csillog bársonyos éjben, hófehér selymén időtlen imák, Uram!- engedd, hogy újra átéljem amint az éjféli csend muzsikál. Minden esztendő új reményt ígér,

Teljes bejegyzés »