Istenes versek I.

Isten az égben

Isten, akár a Nap:
Fénye utat mutat,
De belenézve megvakulsz.
Isten, akár a Hold:
Hol az egészet látod,
Hol csak mosolya szegélyét.
Isten, akár a csillagok:
Bár nincs fönt Nap-szeme,
Nincs fönt Hold-szeme,
Szembogár-seregével
Mégis mindent lát.

Végítélet

Meg van írva, a Könyvek megírták, hogy eljön az Ítélő
S megítél engem, téged s mind a világot.

Mint jégkocka, ha kattan langymeleg italban,
Úgy olvad reményem e forrongó világban.
Megperzsel a Föld láza.

Most ez jutott

A bűn megvéd a gőgtől –
Sovány vigasz,
Most ez jutott.
Jézus itt állt,
Majd lábaimon
Tovafutott.

Interjú a Gonosszal

Megkaptad a Fényt, de nem fogadtad be.
Nem fogadtam.
Letaszítottak a Mennyből, nem tanultál belőle.
Nem tanultam.
Végtelenszer megölöd az Isten Fiát.
Megölöm én.
Végtelenszer feltámad.
Leölöm újra.
Pusztításod vére életet terem.
Elpusztítom.
Megterem újra.
Letaposom.
Mivégre, ha úgyse nyerhetsz?
Nyerésre állok.
Ismered az Írást: eljő az Isten országa.
Nem nyilatkozom.



 

Nyul-Donka Balázs
Author: Nyul-Donka Balázs

Nyul-Donka Balázs az Irodalmi Rádió szerzője. 1975-ben születtem Budapesten. Különös érzékenységet kaptam a Jóistentől a művészetek iránt. Szeretek írni, olvasni, énekelni, rajzolni, festeni. Hosszú perceket képes vagyok elálldogálni egy festmény vagy egy szobor előtt. Hálás vagyok azért a kegyelemért, hogy kaptam egy csipetnyi tehetséget. A művészi önkifejezés lehetősége olyan adomány az emberi lélek számára, amellyel a valóság egészen egyedi és különleges módon ragadható meg. Együtt jár alkotó és befogadó a tökéletesedés útján…

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Nem írok

Gondoltam rád írok, de szerintem teljesen fölösleges. Ez a csend elmond mindent… Beszédesebb minden szónál. Hangosabb, mint gondolnád… De minek is írjak, hisz te a

Teljes bejegyzés »

Csendben

Némaságba hullnak szavaid, s így mégis többet mondanak. Nem szólsz semmit, körbe fog a csend, a szótlan csend, mi mindennél beszédesebb. Elmond mindent, mit szavakkal

Teljes bejegyzés »

Dobbanás

Sebzett még a szív, tátong rajta, mint szakadék, sajgón vérző mélység, mit nem gyógyít az időben rejlő menedék. Szaggatja minden sóhaj, mi elhadja az ajkakat,

Teljes bejegyzés »

Mindig te

Léptek zaja a fejemben, egy érintés a kezemben, mindig te. Elfeledett csókok íze, két karodnak ölelése, mindig te. Nevetésed csengő színe, Mozdulatod könnyedsége, Mindig te.

Teljes bejegyzés »

Érzés

Nem hallom már a zajt, s nem érzem illatod, nem zavar a hőség, s ha fázom sem zavar. Nem érzem, ha szorít, itt belül az

Teljes bejegyzés »