KÖSZÖNET A BIZTATÁSÉRT
(Emlékezés)
Életedben mindig mosolyt tudtál adni,
Példamutatással biztatást nyújtani.
Embertársaidhoz önzetlen fordultál;
Pedig vállad hordta nehéz élet súlyát.
…
Sírban pihent régen férjed s két gyermeked;
Csak hited vezérelt, hogy bírjad e terhet.
Évek vánszorogtak, vagy gyorsan suhantak,
Te tetted dolgodat erős akarattal.
…
Voltak szép napok is, unokát öleltél,
Megszületett Eszter, dédi mama lettél.
Láttad cseperedni, boldogan nevetni,
Szeretet-mosolya eljutott szívedig.
…
Életed alkonyán köszönted Istennek,
Kapott ajándékot, csodaszép kincsedet.
Imádságaidba foglaltad a nevét,
Fohászod ő érte küldted az ég felé.
…
Lement a Nap s fordult az idő estébe,
Fellapoztad könyvünk, tárházát emléknek.
Gondolatban újra ifjúasszony lettél,
Minden bút, bánatot általa feledtél.
…
Köszönetem küldöm utánad az égbe,
Megerősítetted bicsakló reményem.
Soha ne adjuk fel, egyetlen tett elég,
Visszaadni bárki vesztett életkedvét!
…
Ezzel a versemmel gyújtok újabb mécsest,
Sírhalomra teszem, mely neve: EMLÉKEK.
.
Budapest, 2017. május 22.
- Moravetz Edith
Author: B. Moravetz Edith
B. Moravetz Edith az Irodalmi Rádió szerzője. 1945. március 4-én születtem Grazban. A világháború végén szüleimmel visszatértem Erdélybe, Besztercére. Itt nevelkedtem csodás környezetben, három öcsémmel, szerény körülmények között, de szerető családi körben. Édesapánk tragikus hirtelenséggel fiatalon meghalt, ekkor Édesanyánk úgy döntött, hogy repatriálását kéri gyermekeivel nagyszüleinkhez. Így kerültem érettségi után Budapestre, ahol 21 évesen férjhez mentem, három csodálatos leányom született. Boldogságomnak tizenkilenc év után válásom vetett véget. Ezután gyermekeimet egyedül neveltem. 1991-ben újra remény költözött szívembe, ekkor kötöttük össze második férjemmel életünket. Egymás megbecsülésében, szeretetben örülünk tizenkét unokánknak, és három dédunokánknak. 1985-ben kezdtem írni visszaemlékezéseimet, prózában. „Miért” címmel 70. születésnapomra magánkiadásban jelentettem meg, szűk családi és baráti körnek. 2014-ben elvégeztem a Jobb agyféltekés rajztanfolyamot, melynek hatására portrékat rajzoltam; ekkor kezdtem el a versírást is… Szeretek olvasni, szeretem a művészetet, lenyűgöz a természet varázsa. Nem tanultam írni, gondolataim felbukkannak, ki kell írnom magamból lelkem rezdüléseit, le kell írnom gyermekkorom emlékeit, a mesevilágot, melyet Erdély személyesít meg számomra, hadd ismerjék meg azok is, akik még soha nem jártak arra. Vagy elég egy szó, egy mondat, a napfelkelte, a szellő, amint titkokat súg a falevélnek, a gyermek kacaja, két öreg kéz, mely egymásba fonódik, a padon ülő kismama; bennem érzelmeket indít, s addig...