MEMENTO
(2017.május 23.)
Esernyőt, s botunkat a kezünkbe véve,
Elindultunk útra ragyogó napfényben.
Eget kémlelgettük, kell-e az esernyő?
Csak égnek peremén sejlett néhány felhő.
.
Buszban váratlanul kigyúltak a lámpák,
Lassan cseperegni kezdett égi áldás.
Kis felhő szörnyűvé miként változhat át:
Villámot követett dübörgő morajlás …
.
Megállónkhoz értünk, így le kellett szálljunk,
Ernyőt kinyitottuk, gyorsan szedtük lábunk.
Sarokig sem értünk, jégeső zúdult ránk,
Aszfalton folyamként hömpölygött a hullám.
.
Mikor esőfüggönyt emlegetünk gyakran,
Ilyen volt tegnap a jégesős zivatar.
Orrunkig sem láttunk, térdig vízben lábunk,
Végül egy kapualj, hová beállhattunk.
.
Vihar hajlította kettőbe a fákat,
Víz uralt kerteket, házakat, utcákat.
Csatornákból magast, tört fel, mint a gejzír,
Ömlött le a hegyről, megállani nem bírt.
.
Özönvízként zúdult, lebénult a város,
Úgy éreztük, nem más csak egy szörnyű álom;
Talán egyszer Noé élt ilyen időt meg.
Vége-hossza nem volt ítéletidőnek.
.
Reggel a hírekből értesültünk róla,
tűzoltóknak hála, mentve egy óvoda.
körbezárta a víz, akár egy szigetet,
Tűzoltók mentették ki a kicsinyeket.
…
Ragyogó napfényre ébredtünk ma reggel!
Lidércként marad meg tegnap emlékemben.
….
Budapest, 2017.május.24.
- Moravetz Edith
Author: B. Moravetz Edith
B. Moravetz Edith az Irodalmi Rádió szerzője. 1945. március 4-én születtem Grazban. A világháború végén szüleimmel visszatértem Erdélybe, Besztercére. Itt nevelkedtem csodás környezetben, három öcsémmel, szerény körülmények között, de szerető családi körben. Édesapánk tragikus hirtelenséggel fiatalon meghalt, ekkor Édesanyánk úgy döntött, hogy repatriálását kéri gyermekeivel nagyszüleinkhez. Így kerültem érettségi után Budapestre, ahol 21 évesen férjhez mentem, három csodálatos leányom született. Boldogságomnak tizenkilenc év után válásom vetett véget. Ezután gyermekeimet egyedül neveltem. 1991-ben újra remény költözött szívembe, ekkor kötöttük össze második férjemmel életünket. Egymás megbecsülésében, szeretetben örülünk tizenkét unokánknak, és három dédunokánknak. 1985-ben kezdtem írni visszaemlékezéseimet, prózában. „Miért” címmel 70. születésnapomra magánkiadásban jelentettem meg, szűk családi és baráti körnek. 2014-ben elvégeztem a Jobb agyféltekés rajztanfolyamot, melynek hatására portrékat rajzoltam; ekkor kezdtem el a versírást is… Szeretek olvasni, szeretem a művészetet, lenyűgöz a természet varázsa. Nem tanultam írni, gondolataim felbukkannak, ki kell írnom magamból lelkem rezdüléseit, le kell írnom gyermekkorom emlékeit, a mesevilágot, melyet Erdély személyesít meg számomra, hadd ismerjék meg azok is, akik még soha nem jártak arra. Vagy elég egy szó, egy mondat, a napfelkelte, a szellő, amint titkokat súg a falevélnek, a gyermek kacaja, két öreg kéz, mely egymásba fonódik, a padon ülő kismama; bennem érzelmeket indít, s addig...