mögül... egy gondolatba rejtve a mozdulat szárnyat bont… rejtve benne a fényes ég, a nyugodt tó, a rezgő nyárfalomb, s a naplemente áhítat, narancssugárral átitat szemlehunyva bámulom… s ha álom jön, a bóbiskoló hold mögül, rejtekéből előjön éj testéből a csoda alakot ölt… |
egy csepp...
halvány rezzenés,
könnyed mozdulat,
szél libbenti a lombokat...
hunyt pillák mögül
távolba révedés,
kis résnyi menedék
elég...
a csend lassan körülfonja
a testet:
egy csepp tökéletesség
az estben...
|
kép forrása: Pixabay
további írásaim: https://irodalmiradio.hu/profile/adorjanlzoe/
Author: Adorján L. Zoé
Vannak átélt pillanatok, amelyek újjászületve az írásban testesülnek meg… és vannak pillanatok, a még meg nem éltek, amelyekkel sarjadó írásaink halmoznak el. Mindannyian írunk és olvasunk a kiapadhatatlan forrásból, ahol: mindig miénk a pillanat! Teljességében…
4 Responses
Csodálatos sorok, a kép és a forma, a színek, minden, ahogy megalkottad igazán művészien szépséges.
Szeretettel: Rita💖
kedves Rita, ha olvasod, a naplemente áhítat téged is átitat…
köszönöm szépen. Zoé
hihetetlen belső nyugalom árad írásaidból.
árad, árad, és lassan betölt…
Gábor
köszönöm szépen.
a nyugalom betölti a rendelkezésére álló teret…
nem mozdul,
és mégis terjed,
átjár, kitölt
lassan csendje…