Percember
Csak még egyszer felmehetnék
Az ősi Hargitára
Percemberként búcsut inthetnék
Az Ó és új hazának
Leszámolnék az élettel
A zsákomba tett fegyverekkel
Tollal és phonendoscóppal
Fájdalmakkal és gondokkal
A cethal gyomrába vágyódom
Hogy elfelejtsem minden álmom
Hogy megtisztulva partra vessen
Ninive megváltását keressem
De a cethal vár a parton
Várja: hogy igéretemet megtartsam
Hogy a város sorsáról a döntést megtudja
Merre vezet Isten útja
A cet hazavinne Európába
Mely ma a bűnnek fertálya
Új izmusok melegágya
A világuralom csak a vágya
A halandó elvesztette értékét
Bilincsrefűzve jelenti mértékét
A jövő rabszolgatartó társadalmának
Ez lett igazán okozója a kiábrándultságnak
Az emberiség lelki válságának
Ezért születnek sorra a percemberkék
Hogy zsebeiket arannyal, ezüsttel kitömhessék
Istenként szervezik a világot
Pedig a bölcsektől nem kaptak virágot
Dúsan burjánzik a pénz-spekuláció
Ezzel a csúcsra hágott a manipuláció
Fényévekre elválasztva testvért a testvértől
Elszakitva vele múltat a jövőtől
A percemberek csillaga hamar lehullik
Ám romboló hatásuk soha el nem múlik
Kitárt karokkal csak bénán szemléljük
Hogy hátunkat fesziti temérdek sok vétkük
Amiben bizhatunk: a megváltás ereje
Addig, mit hordnunk kell Krisztusnak keresztje.
Author: Hutás Mihály
Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért. Művészportré a szerzővel:
