Voltaknak fia

Edit Szabó : Voltaknak fia

” Hadakozok, sírok, birokra kelek ”
nem számít jelen, múltad a félelem
mosolyod kinyilt, szavaid bántanak,
nem számít kenyér, italod bűnt fakaszt,
étvágyaddal leköpted önmagad,
szabadságvágyad az egekig repít,
múltbéli félelem lelked mélyén virít,
hátrahagyod mi eddig éltetett,,
sanyargatod bátortalan szíveket,
kibodni mindent, mi egykor volt,
megkövült arcodon torz mosoly,
valaki akarsz még lenni, gondolod,
tehetség érzése pokolban nem henyél,
szájadon szavak szétrobbantanak,
válladon gondok nem hallanak,
barátok, érzések elmenekülnek,
sértések végtelen mélybe merülnek,
vagy te a voltaknak kétséges fia,
karod ölelne, már nincs ki fogadja,
térdet hajtanod már nem lenne elég
kezed tisztaságára ügyeljen az ég,
árnyékod a sötétben nem mozog,
emberhegynyi szemét lelkedben vicsorog
voltam mindenetek, miért a kétkedés,
” Emberek ! Újra önmagamért szeressetek !
kiállt a szó még a fájdalom hasad,
maradsz magadra voltaknak fia
és utólér a végtelen magány, bámul
négy fekete fal a pokol kapuján.

Bőcs, 2017.06.28.

Evokáció :Francois Villon: Ballada a senki fiáról
Idézőjeles sorok :Kocsis Erika : Carmina Burana-t dúdolok című evokációjából a Villon versre.

Szabó Edit
Author: Szabó Edit

Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője. Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve. Közgazdasági végzettségem van. Életem során nagyon sok emberrel kerültem kapcsolatba, többször töltöttem be vezetői pozíciókat. A legfontosabb számomra mégis a bőcsi Általános Iskolában titkárként eltöltött 15 évem. Megismertem a gyerekeket, találkoztam a szülőkkel, munka- és bérügyi elszámolásokat végeztem, költségvetési elszámolásokat készítettem intézményi szinten. "Tanárnéni"-ként matematika és magyar órákat tartottam alsó tagozatban, míg felsőben a környezetismeret helyettesítése hárult rám. A hirtelen kapott tanítási órákat pontosan és lelkiismeretesen tartottam meg. Erre büszke vagyok a mai napig, hiszen nem túl régen elém állt egy 30-as fiatalember, aki megkérdezte tőlem, emlékszem-e rá, mivel tanítottam őket! Az iskolában kezdtem igazából az írásnak. Először pályázatokra írtam prózát, helyi tudósításokat a megyei napilapnak, múzeumi kiírásokra pályáztam. Gyermekeim elköltözése után találtam meg a "VERS"-et, igaz, internetes segítséggel. A Poet.hu gyűjteményébe küldtem, ahol elfogadták. Majd több irodalom és vers szerető közösségnek lettem tagja, ahol pályázatokra írtam. Sok versíró és költő lett ismerősöm, eredményeket értem el. Többször írtam első, második illetve harmadik helyezést elért verset. Önálló kötetem 2016-ban jelent meg az Irodalmi Rádió szerkesztésében és kiadásában Folyóparti álom címmel. Mivel egyedül élek, egyre többet olvasok, hiszen gyerekkoromban is a kedvenc időtöltésem jelentette....

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük