A magányos cédrus (Csontváry azonos c. festménye alapján)

Ott állt… magányos, mély csendjében
Tripoli felett, fenn a hegyen,
karját az ég felé nyújtotta,
a tájat egymaga uralta.

A távolban összemosódott,
s horizonton összefonódott
a levegő, az ég, a tenger,
s mélyén a meg nem értett ember.

Törzse, mint földre rogyott állat,
melyből erő s akarat árad,
száraz ága, mint karcsú madár,
az ég felé tör, hol nincs határ.

S a színek lágy harmóniája,
hol meleg, hol hideg csodája
egybeolvad a mindenséggel,
a művészet vad erejével.

Ott állt… magányos, mély csendjében,
átkos meg nem értettségében,
alkotó korszakának végén
magányát tükrözve festményén.

2017. május 3.

Takács Mária
Author: Takács Mária

Takács Mária az Irodalmi Rádió szerzője.1955. január 4-én születtem, Budapesten.Mindig mosolygó, romantikus, háromszoros nagymama vagyok, aki lelkiekben még mindig a gyermekkorát éli.Édesapámat nagyon korán elvesztettem, hiánya a mai napig elkísért. De hiszem és vallom, hogy mindig lehet jobb, és jobb akkor is, ha néha-néha mély gödörben érezzük magunkat.Verseim alapjául az élet, a család, a szerelem, a természet, a társadalmi, szociális helyzetek és olyan megtörtént esetek szolgálnak, amelyekből valamilyen tanulság mindig levonható.Hiszek abban, hogy a mosoly az élet angyala, vele minden szebbé varázsolható.Fiatal koromban nagyon sok verset írtam, és egy hosszú szünet után ezt a hobbimat a nyugdíjba vonulásomkor újraélesztettem.Mindent szeretek kipróbálni, próbálkozásaim között szonettek, haikuk, tankák, apevák stb. is fellelhetők.Mostanában gyerekdalok írására adtam a fejem, egy kedvenc zenekarom felkérésére.Izgatottan nézek az első lemez megjelenése elé.A szomorú és komoly témájú verseken kívül szeretem a humoros írásokat. Életelemem a humor. Ahogy Louis Zamperini mondta: „A háború komoly dolog. Az élet is az. A nevetés segít átvészelni mindkettőt.”

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Mindennapi nyelvtanunk

Katolikus papként időnként meg kell hallgatnunk testvéreink különös történeteit. Egy kora nyári estén magam is nehéz helyzetbe kerültem, amikor a megszokott, csendes, szinte eseménytelen hétköznapi

Teljes bejegyzés »

A kidobott fenyő

A kidobott fenyő   Kint az utcán a hidegben, Kisfenyő áll dermedten. Kuka mellé száműzték őt, A csodálatos ezüstfenyőt. Karácsonykor is szép lehetett, Viselt magán

Teljes bejegyzés »

Ünnepi szárnyalás

  Volt egyszer egy hófehér galamb, aki minden esztendőben, karácsony közeledtével különös útra indult. Nem keresett magának új fészket, sem eleséget, hiszen ilyenkor valami sokkal

Teljes bejegyzés »

Aranyba fordult

Fák ágán zöld levelek színüknek halkan búcsút intenek.   Aranykorba lép a lomb zörögve zenél az őszi domb.   A ropogó szőnyeg kész fészket épít

Teljes bejegyzés »
Versek
Adorján L. Zoé

Csapó!

                                                 

Teljes bejegyzés »