A magányos cédrus (Csontváry azonos c. festménye alapján)

Ott állt… magányos, mély csendjében
Tripoli felett, fenn a hegyen,
karját az ég felé nyújtotta,
a tájat egymaga uralta.

A távolban összemosódott,
s horizonton összefonódott
a levegő, az ég, a tenger,
s mélyén a meg nem értett ember.

Törzse, mint földre rogyott állat,
melyből erő s akarat árad,
száraz ága, mint karcsú madár,
az ég felé tör, hol nincs határ.

S a színek lágy harmóniája,
hol meleg, hol hideg csodája
egybeolvad a mindenséggel,
a művészet vad erejével.

Ott állt… magányos, mély csendjében,
átkos meg nem értettségében,
alkotó korszakának végén
magányát tükrözve festményén.

2017. május 3.

Takács Mária
Author: Takács Mária

Takács Mária az Irodalmi Rádió szerzője.1955. január 4-én születtem, Budapesten.Mindig mosolygó, romantikus, háromszoros nagymama vagyok, aki lelkiekben még mindig a gyermekkorát éli.Édesapámat nagyon korán elvesztettem, hiánya a mai napig elkísért. De hiszem és vallom, hogy mindig lehet jobb, és jobb akkor is, ha néha-néha mély gödörben érezzük magunkat.Verseim alapjául az élet, a család, a szerelem, a természet, a társadalmi, szociális helyzetek és olyan megtörtént esetek szolgálnak, amelyekből valamilyen tanulság mindig levonható.Hiszek abban, hogy a mosoly az élet angyala, vele minden szebbé varázsolható.Fiatal koromban nagyon sok verset írtam, és egy hosszú szünet után ezt a hobbimat a nyugdíjba vonulásomkor újraélesztettem.Mindent szeretek kipróbálni, próbálkozásaim között szonettek, haikuk, tankák, apevák stb. is fellelhetők.Mostanában gyerekdalok írására adtam a fejem, egy kedvenc zenekarom felkérésére.Izgatottan nézek az első lemez megjelenése elé.A szomorú és komoly témájú verseken kívül szeretem a humoros írásokat. Életelemem a humor. Ahogy Louis Zamperini mondta: „A háború komoly dolog. Az élet is az. A nevetés segít átvészelni mindkettőt.”

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Lélekkulcs

Lelked kis kulcsa tenger fenekén lebeg, Eltitkolt világok köztes létében rekedt. Lényed belül apró kis kincseket rejt, Melyek titkosak és nem mutatod meg senkinek. Kulccsal

Teljes bejegyzés »

Túlsó part

Hogyan jutok át a túlsó partra? Víz tükrében érzéseim fájó arca Lehúz a mélybe sajgó szívem sebe, A vízen utat mutat a Hold élénk tükre.

Teljes bejegyzés »

Várva Rád

Hullámzó felhőkön halkan sétálva, Rózsaszín égbolton naplementét kottázva, A lebukó nap sugaraiból hajfonatot fonva, Lepke könnyed lelkem megnyugszik Rád gondolva.   Ezerszínű réten, virágok közt

Teljes bejegyzés »

Metamorfózis

Lenyugvó nap fényében repül a főnixmadár, Izzó, vörös szemében tükröződik a látóhatár. Hatalmas szárnyaival kettéhasítja az eget, Lelkében cipeli a súlyos terhet.   Tudja, az

Teljes bejegyzés »

Mennyei kávézó

Mikor testünk éjszaka alszik, Lelkünk titkon a fenti világba kúszik. A messzi égbe viszi az útja, Az angyalok által őrzött Mennyei kávézóba.   Benn az

Teljes bejegyzés »

Őszi falevél

Őszi Falevél   Elfáradt fáról lehulló őszi falevél, elhagyja otthonát, ha jön a fagyos tél. Elszakítja családjától a kegyetlen hideg, hogy lehulljon a földre és

Teljes bejegyzés »