És forog tovább a SZERETET ÓRIÁSKERÉK

És forog tovább a SZERETET ÓRIÁSKERÉK

Gondolatébresztő szavak;

versemet ezzel kezdem,

azután csendben hallgatlak.

Drága, drága Kedvesem.

 

Istenem! Hányszor hívtalak,

nyújtottam feléd kezem.

Szeretlek suttogtad halkan:

Drága, drága Kedvesem.

 

Ujjad hegyével arcomra

ráírtad, hogy szeretem,

s föléje forró csókodat;

Drága, drága Kedvesem.

 

Forog tovább nap mint nap, a

SZERETET ÓRIÁSKERÉK,

felszáll rá, várja utasa

a drága, drága Kedvesét.

 

Budapest, 2017. augusztus 12.
B.Moravetz Edith

B. Moravetz Edith
Author: B. Moravetz Edith

B. Moravetz Edith az Irodalmi Rádió szerzője. 1945. március 4-én születtem Grazban. A világháború végén szüleimmel visszatértem Erdélybe, Besztercére. Itt nevelkedtem csodás környezetben, három öcsémmel, szerény körülmények között, de szerető családi körben. Édesapánk tragikus hirtelenséggel fiatalon meghalt, ekkor Édesanyánk úgy döntött, hogy repatriálását kéri gyermekeivel nagyszüleinkhez. Így kerültem érettségi után Budapestre, ahol 21 évesen férjhez mentem, három csodálatos leányom született. Boldogságomnak tizenkilenc év után válásom vetett véget. Ezután gyermekeimet egyedül neveltem. 1991-ben újra remény költözött szívembe, ekkor kötöttük össze második férjemmel életünket. Egymás megbecsülésében, szeretetben örülünk tizenkét unokánknak, és három dédunokánknak. 1985-ben kezdtem írni visszaemlékezéseimet, prózában. „Miért” címmel 70. születésnapomra magánkiadásban jelentettem meg, szűk családi és baráti körnek. 2014-ben elvégeztem a Jobb agyféltekés rajztanfolyamot, melynek hatására portrékat rajzoltam; ekkor kezdtem el a versírást is… Szeretek olvasni, szeretem a művészetet, lenyűgöz a természet varázsa. Nem tanultam írni, gondolataim felbukkannak, ki kell írnom magamból lelkem rezdüléseit, le kell írnom gyermekkorom emlékeit, a mesevilágot, melyet Erdély személyesít meg számomra, hadd ismerjék meg azok is, akik még soha nem jártak arra. Vagy elég egy szó, egy mondat, a napfelkelte, a szellő, amint titkokat súg a falevélnek, a gyermek kacaja, két öreg kéz, mely egymásba fonódik, a padon ülő kismama; bennem érzelmeket indít, s addig...

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Szegek

Harmadjára szólalt meg a kakas, mire a fiatal ács rászánta magát, hogy felkeljen. Egy darabig még az ágy szélén üldögélve bámulta a földet a félhomályban,

Teljes bejegyzés »

Húsvét Nagyhétfőn csendre lép a lábam, a templom felé, nyomod után. Virágod még bimbóban alszik, ring lágyan szívem alkonyán. Fülel a lelkem. Ebben a csendben

Teljes bejegyzés »

Jézus anyja Megyek. Árnyékodként az éjben, szívem dobban a sötétben. Bénultan, némán,gondolattalan. Lépkedek utánad, magam. Lehúzza a kezem a fájdalom, lelkem kiált a városon. Megyek

Teljes bejegyzés »

Az én anyám Az én anyám egy szál virág volt. Hajnalra vágyó karcsú nád. Illatozó nyári mezőkön hallgatta szíve halk szavát. Az én anyám egy

Teljes bejegyzés »

Ha itt lennél Ha itt lennél, rám nevetnél, két kezed közt melengetnél úgy, mint régen. Mosollyal házunkba lépnél, kinti terhet kint letennél egy levélen. Velem

Teljes bejegyzés »

Élet Egy szirom lehullt. Keringve szállt a mélybe. Az élet vége. Hajadban megállt, egy pillanat-tavasz volt, s zuhant tovább. Ma már megértem, zuhanása a létem,

Teljes bejegyzés »