Törökülésben unokáid
Tompa szélcsendbe, puha fénybe
nyúlnak végtelen síkban ujjaid,
onnan szélesre nőve töltöd be szobád,
mely rád feszül vastagon, miként a
tavaly kinőtt télikabát. Meg se moccansz,
bámulod, ahogyan halomba dőlt a hatalom.
Porrá hullt, darabosan mállott szét, rágósan,
körülötted szétfoszlott, s állagát vesztette
minden éhes karom. Szárnyaik cafatokban,
mellette üreges váz. Összetört csikorgás
homokszemcséin túl folyt a meggyötört
ártatlanság, tapintható hömpölygéssel,
tompán ömlött a szélcsendbe, puha fénybe.
Lélek rostjaiba feszült figyelmed, ahogy
pergett benned a körkörös erezet, mely
fogva tartott évekig, karmok szálkás
csikorgása nyakadon szúrt, szorított,
szédültél tőle, bőrredők mélyén színhúsig
volt képes hatolni. Ajkadon édeskés vér,
vérző ujjaid egyszerre mozdultak,
s ahogy óceánok folyékony karjai ölelik
földrészek partjait, úgy ölelted magadhoz
szabadságod. Öledben hangok oldódtak,
s napnyugta előtt feljutottak sztratoszféráig.
Könnyeid ingujjban, törökülésben unokáid.
Szájtátva figyelik, hófehér hajadba miként
feszül a láthatár, reszkető hegyvonulatokba
miként görbül az ég alja, ráncaid miként őrzik
lelkedbe kövült látomást.
Author: Zöld Attila
Zöld Attila az Irodalmi Rádió szerzője. Erdély szívében, Gyergyószárhegyen születtem. Szüleimnél fellelhető fényképek alapján, kemény tél lehetett: a szülői ház udvarát méteres hó borította, anyám, s nagyszüleim nevetnek (a fotókat apám készíthette, ő nincs rajta). Boldogan nevet mindenki, én eközben békésen „álmodozom” anyám ölelésében. Gyerekkorom csodálatos emlékei ott, a gyergyói és a csíki havasok lankáin pihennek. Kamaszkorom, a felnőtté válás emlékei Marosvásárhelyhez kötődnek. Iskoláimat ott végeztem. Ez a két hely: Székelyföld és Marosvásárhely, meghatározó szerepet töltött be életemben. Marosvásárhely szellemisége cseppenként oltotta belém azt a fajta életfelfogást, mely szerint a szellem korlátok nélkül, az álom és ébrenlét földjén a tudat ellenőrzése nélkül, minden esztétikai törekvéstől függetlenül, szabadon fejezi ki önmagát. Ahogyan Bartók Béla disszonáns, válsághangulatot keltő hangzásvilága játszik érzelmeinkkel. Allegro Barbaro akkordjai első hallásra elvarázsoltak. Ellkalauzoltak a progresszív zene világába, ugyanúgy ahogyan Kassák Lajos, vagy Lászlóffy Aladár játszik gondolatainkkal, felépítve bennünk egy absztrakt képvilágot, tudatosan gondolat-effektusokat csalva ki ezáltal lelkünkből, teret adva az érzelmeink, gondolataink szabadságának. Az élet sodrásában, a mindennapok valósága felett egyre uralkodóbbá vált, majd állandósult az a szellemi küzdelem, melyben az anyanyelv megőrzését, a szüleinktől örökölt hagyományainkat, eszméinket szembeállította az akkori hatalom alantas szándékaival (sajnos ez, ma sincs másként). Ebben a harcban, valamint az önmagam-keresésben rájöttem arra,...