Edit Szabó : Hidd el…
Hiszed még a megvalósult álmot,
Hiszed még az örök boldogságot,
Hiszed még, hogy eltelnek az évek,
Hidd el, hogy a végtelenbe érnek.
Hiszed még, hogy boldogság az élet,
Hiszed még a rengeteg szépséget,
Hiszed még, hogy élted nem ér véget,
Hidd el, hogy a végtelenbe érhet.
Két kezedben minden reménységed,
Két kezedben felröppen az élet,
Két kezedben élet komolysága,
Ne feledd el, lesz még folytatása.
Két kezedben megfordul az élet,
Két kezedben sorsod visszanézhet,
Két kezeddel éled az életed,
Ne feledd el, mindig remény éltet.
Bőcs,2017.09.27.
Author: Szabó Edit
Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője. Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve. Közgazdasági végzettségem van. Életem során nagyon sok emberrel kerültem kapcsolatba, többször töltöttem be vezetői pozíciókat. A legfontosabb számomra mégis a bőcsi Általános Iskolában titkárként eltöltött 15 évem. Megismertem a gyerekeket, találkoztam a szülőkkel, munka- és bérügyi elszámolásokat végeztem, költségvetési elszámolásokat készítettem intézményi szinten. „Tanárnéni”-ként matematika és magyar órákat tartottam alsó tagozatban, míg felsőben a környezetismeret helyettesítése hárult rám. A hirtelen kapott tanítási órákat pontosan és lelkiismeretesen tartottam meg. Erre büszke vagyok a mai napig, hiszen nem túl régen elém állt egy 30-as fiatalember, aki megkérdezte tőlem, emlékszem-e rá, mivel tanítottam őket! Az iskolában kezdtem igazából az írásnak. Először pályázatokra írtam prózát, helyi tudósításokat a megyei napilapnak, múzeumi kiírásokra pályáztam. Gyermekeim elköltözése után találtam meg a „VERS”-et, igaz, internetes segítséggel. A Poet.hu gyűjteményébe küldtem, ahol elfogadták. Majd több irodalom és vers szerető közösségnek lettem tagja, ahol pályázatokra írtam. Sok versíró és költő lett ismerősöm, eredményeket értem el. Többször írtam első, második illetve harmadik helyezést elért verset. Önálló kötetem 2016-ban jelent meg az Irodalmi Rádió szerkesztésében és kiadásában Folyóparti álom címmel. Mivel egyedül élek, egyre többet olvasok, hiszen gyerekkoromban is a kedvenc időtöltésem jelentette....
Egy válasz
Először a két kézre figyeltem fel. A két kéz: az emberi tevékenység általános eszköze. Valóban, két kezünkkel éljük az életünket. Két kezED: vagyis, közmondásosan mindenki a saját sorsának kovácsa.
A hiszed még világosan valami eljövendőre utal. Amikor már tudatában vagyunk, leszünk a romlottságnak, a szenvedésnek, a végességnek.
Egész más lenne a Tudod még. Akkor szép optimista költemény lehetne, így határozottan borúlátó, persze ez nem kevésbé szép és nem kevésbé filozofikus.
Mindig a remény éltet-és a Jó hite, célja.