Csak tiszta forrásból 2

Csak tiszta forrásból.2

Évezredek óta keleti szél kíséri a hajnalt
Keletről jött csillag jelezte az Úr földi útját
Keleten születtek az ősi tudós gondolatok
Keletről származnak az első emberi dallamok
A népvándorlás ajzott szenvedélye
Keletről hozta a csodavárás misztériumát
Testet öltött a csodaszarvas regéjében
Mely ma is él a nemzet emlékezetében
S évszátadok kincses kalendáriuma maradt,
Majd a parasztemberek szivéből dalra fakadt
Vándorolt lassan faluról falura
Lejegyzés nélkül ajakról ajakra
Óriéások születtek kik lelket leheltek a dalokba
Hogy közkinccsé érjen rendre összefogta
A dallamok lelkét múveikbe zárta varázsa
Ebben rejlik világraszóló nagysága
Minden alkotásában ott él Isten ujlenyomata
A magyar népdalt beépitette a világzenébe
Ezzel az egyetemes kultúrát felvirágoztatta
Nemzetét helyezte a világ élvonalába
Bartók neve fémjelzi a dicsőségre váró magyar jövendőt
A hazaszeretet, a nemzeti büszkeség kicseng tanitásából
Kiemelve testamentumát az ősi mondából
Sose feledd : Mindig csak tiszta forrásból

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Mintha…

A költő, mintha tán mondana valamit… Megáll némán múltjának romjain, És hintázik a székkel… mégsem felejt. Tudja, nem álom,volt. Igenis valódi. Szólítja az ifjút, ki

Teljes bejegyzés »
Versek
Veress Zita

Ki ez a gyerek?

Döbbenet! Ki itt ez a gyerek? Valaki kicserélte emberek! Az enyém még egész kicsi, szalmaszőke, enyhén pufi. Ez meg itt, aki feleselt, borotválkozik, mert szakálla

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Mészáros Csaba

Az öreg zsebóra

Régi zsebóra lapul a fiók mélyén, kopott fedelén már az évek csendje ül, megállt már réges-rég, de bennem ketyegvén, minden elveszett délutánon felderül. Apám kezén

Teljes bejegyzés »

Fényre várva

Csendes volt a reggel. Ott ült a város felett. A csendbe belegyalogoltak sétálni vitt kutyák: nagyméltóságúak és borzos kis ölebek.   Kis tappancsaikra felkapaszkodtak az

Teljes bejegyzés »
Versek
Mészáros Csaba

Csendélet a szivarfák alatt

Szivarfák árnyán szunnyad a fény, aranyló porban csillan a mély. Két szív, mint sodródó őszi levél, megállt a szélben, egymáshoz ér. A nap perzsel, de

Teljes bejegyzés »