Akit ittfelejtett a Jóisten

Akit ittfelejtett a Jóisten !

Szorit az idő, fogynak napjaim
Naptáramra tekintve tapogatom ráncaim
Szorongva hajtom álomra fejemet
Napom zárása elveszi kedvemet

Aztán hirtelen Édesanyámra gondolok
Mosolygó szivemmel az Istenhez fordulok
Uram-teremtőm 103 éves lesz a drágám
Mennyi terhet viselhetett eddig is a hátán

Túlélte családjával a nagy világégést
56 tól hordozta szeretteiért az aggódást és féltést
Évekig gondozta beteg unokáját
Majd a szükségben egy másik ellátását

Beteg férjét haláláig fáradhatatlanul gondozta
Hogy mennyi feladat vár még rá ,nem gondolta
A napi fröccse gyümölcsszeretete,jó étvágya
Hosszú munkás évei jutalmát szolgálja

Az évek súlya alatt teste legyengült
Azt kérdezi szüntelen ,a politika megenyhült?
Élni élni szeretne : legalább a választásokig
S családja sorsa rendeződjön békés távozásáig

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Kifogás ès mentség

Kifogás és mentség.   Keresünk, kreálunk őket.Csak hogy megvédjenek minket.   Azt hisszük, ha mögéjük bújunk, az igazság is megváltozhat.Ez bizony hiú ábránd csupán.  

Teljes bejegyzés »

Az elhagyott esernyő átka

  Volt egyszer egy magányos ember, Férfiként jött a földre lelke. Nem lelte a szeretet hangját, Ezért soha nem csapott lármát.   Volt neki gyönyörű

Teljes bejegyzés »

Mindenkinek adtam

Volt, akinek nevetést. Volt, akinek könnyeket. Adtam magamból reményt, aztán el is vettem. Valakinek emlékeket. Valakinek feledést. Valakinek csak a csendet adtam, hogyha kért. Volt,

Teljes bejegyzés »