Repültünk!

Egy dél-tengeri sziget repülőterére tartunk. Mindnyájan a 22 órakor Magyarországra induló géphez igyekszünk. A fülledt melegben nagy szerencsének érezzük, hogy a légkondis buszról már csak pár lépés a reptér, mert elviselhetetlen a levegő.

Bent a szokásos procedúra után újra sorba állunk. Sokáig nem történik semmi, majd úgy bő félóra után elkezd araszolni a tömeg.

Haladunk! – örül mindenki – már rég benn kellene lenni. Majd amikor már azt hisszük megérkeztünk a váróba újabb sorbaállás következik. Mindnyájan szinte magyarok vagyunk fél évestől nyolcvanig. Közlik, hogy menjünk egy szinttel lejjebb, a gép késni fog. Indoklás nincs. Egyik lábunkról a másikra támaszkodunk, az idő szinte megáll. De nem úgy a gyerekek. Késő van, álmosak, fáradtak. Van, amelyik csak nyűgös, van, amelyik sír is. Egy helyben nem akarnak maradni.

Újabb félóra elteltével közlik:

A Magyarországra induló gép utasai fáradjanak be az újabb kijelölt helyiségbe várakozás céljából. Ott  egy négyzetméterre már legalább három ember jut. A gyerekek egyre hangosabbak. A szülők már alig bírják fogni csemetéiket. Babakocsit nem tudnak használni, nincs annyi hely.

Van, aki már leteszi a padlószőnyegre a csecsemőjét, ott mászkálnak lenn a cipőnkről leszáradt tengerparti homokon, szeméten.

Ugye ezt a babát rázták a parton délben altatás gyanánt? – kérdezem a párom.

Igen, meg tegnap is hajnalban ők voltak, akik a sírós babát levitték az udvarra a medencéhez.

Már majd összecsuklik a baba, anyuka tehetetlennek érzi magát. Nem csinál semmit, a gyermek arra mászik, amerre akar. Az utasok húzódoznak kicsit félre, hogy helyet adjanak a mozgáshoz.

Végre, több óráskéséssel felkerülünk a gépre. A gyermek szó szerint ájulásig sírja magát, úgy alszik el. Mivel az út két óráig tartott csupán, újabb megpróbáltatások következnek számára. Hajnali kettőkor újra ébren, újra tömeg, újra ráncigálják jobbra  – balra.

A sors úgy hozza, hogy két nap múlva összefutunk az egyik pláza előtt.

Anyuka fennhangon mesél barátnőjének.

Képzeld, Cipruson nyaraltunk. Remek volt, nagyon jól éreztük magunkat…..  s áradt belőle a végtelen ömlengés. Ügyesen tartva a látszatot. Mit sem számít a baba állapota.

Hm, hát így is elő lehet adni!? Nagyon jó volt, hogy a csecsemő naponta több órát sírt, élvezte az éjszakázást, fáradt sem volt, a negyven fok meg se kottyant neki. Igazából csak abban reménykedhetünk, hogy valami vírust nem szedett össze.

Valószínűleg valaki neki is így adta elő. A részleteken pedig minek gondolkodni. Hiszen Cipruson nyaraltunk!

Buglyó Juliánna
Author: Buglyó Juliánna

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek. Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a képesítést a Debreceni Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskolán szereztem. Két felnőtt fiam van. 2017 óta vagyok tagja az Irodalmi Rádiónak. Ebben az évben 3. helyezett lettem az “év pedagógusa ” pályázaton. Rendszeresen írok pályázatokra, közülük több alkotás megjelent antológiákban is. 2019.09.26-án megjelent első kötetem Kalandok közt címmel az Irodalmi Rádió kiadásában. Gyermekverseket tartalmaz. 2022-ben jelent meg a második kötetem, ez elsősorban felnőtteknek szól.  

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

+ 72 = 78

Beteljesedés

Beteljesedés   Bár csapdosok, mégis helyben állok, Összefüggéstelen forgó kergebirka, Szárnyra kapok, fel sohasem szállok, Szabadedzés vas szívemnek titka,   Hogy magasan szárnyaljak a légben

Teljes bejegyzés »

Én vagyok ki szólok

Edit Szabó : Én vagyok ki szólok Én vagyok,ki szólok hozzátok, kinek verseit olvassátok, és vállalom minden soromat, szavaim a szívemből szólnak ! Átadom nektek

Teljes bejegyzés »

Égig érő…

Egy óriás karácsonyfa állt a szoba sarkában. Lehet, hogy csak azért tűnt oly nagynak, mert én igen pici voltam. Egészen a plafonig ért. Az „égig”!

Teljes bejegyzés »

Színről színre

Színről színre   Körülbelül hét éve történt. Valami monoton háztartási munkát végeztem, ám a szokásostól eltérően teljesen üres volt az agyam. Nem szerveztem semmit, semmin

Teljes bejegyzés »

Állj fel

  Hol van az alázat s hol a szeretet mit az élettel kaptál? Fenn hordod orrod, jársz kelsz a világban, sajátod nem ismered már. Oly

Teljes bejegyzés »
Versek
Tóth Ágnes

Légy te is virág

    Magok vagyunk, fény felé nyújtjuk két kezünket Mint virágok tavasszal az éledő mezőn, réten – Sok színben pompázik az ember és az élet

Teljes bejegyzés »