Tanulunk járni

Lépünk, emeljük tovább,

most ballal, most jobbal.

Járni tanulunk nem a babával,

hanem az anyámmal.

Egyiket a másik után határozottan,

Úgy, hogy a lelkem majd összeroppan.

A valóság fáj, de nem adhatom fel.

Ilyen fiatalon még élnie kell.

Bízni, hogy van jobb jövő,

lesz még bátor séta is.

Eljutunk még az utca végére is!

Járni tanulni az élet alkonyán,

hiszen magától nem tud anyám.

Küszködik, már- már feladná,

de bízik benne, hogy az unoka

ő rá vár. Igen, igen kereten,

megtette még elég lelkesen.

De holnap mi ösztönzi még, hogy

ne felejtse a mindennapok örömét?

Akarja nem adja fel soha.

lett élete mégis mostoha.

Küzdött sokáig, teste is megfogyott,

Egy napon aztán  végleg elhagyott.

 

Buglyó Juliánna
Author: Buglyó Juliánna

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek. Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a képesítést a Debreceni Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskolán szereztem. Két felnőtt fiam van. 2017 óta vagyok tagja az Irodalmi Rádiónak. Ebben az évben 3. helyezett lettem az “év pedagógusa ” pályázaton. Rendszeresen írok pályázatokra, közülük több alkotás megjelent antológiákban is. 2019.09.26-án megjelent első kötetem Kalandok közt címmel az Irodalmi Rádió kiadásában. Gyermekverseket tartalmaz. 2022-ben jelent meg a második kötetem, ez elsősorban felnőtteknek szól.  

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Zene

Bármilyen műfaj is mit hallgatunk, Megnyugtat, és elfeledjük minden bajunk. Van, ki őrjöngve adja ki magából bánatát, Más pedig ámulattal hallgatja az áriát. Reppelve hadarja,

Teljes bejegyzés »

Idősek

Miért van az, hogy mindig okítunk, Mert náluk mindent jobban tudunk. Hogyan mondjuk, az sem mindegy, Ezt néha mi, idősek sem értjük meg. Halad az

Teljes bejegyzés »

Fiatalok

Miért van az, hogy öreget fiatal nem ért meg, Szavai üresen maradnak eszének. Bántásnak, s nem tanácsnak hallja a szavakat, Pedig érzi, hogy azok biztosan

Teljes bejegyzés »

Köszönöm

Te tudod, drágám, mennyi mindenen mentünk keresztül… Hányszor szorítottam meg kezed, mikor mardosott belül A lélekmarcangoló, nyomasztó űr. Te tudod, mennyi minden …a mindenem vagy nekem

Teljes bejegyzés »

Te – mindenhol

A fűszál úgy hajlik el a szél súlya alatt Mint a hajad, amikor kezemmel simítom. És a szellő úgy susogja körbe a nyakam, Mint amikor

Teljes bejegyzés »

Őszi égbolt

Ránkzuhant a nyomasztó őszi égbolt. Hullajtotta szakadón a könnyeit. Üldözött., és nem maradt hová bújnom…. Ez égszakadásban nem láttam semmit. Csak vártam bambán, és vártam

Teljes bejegyzés »