Edit Szabó : Kedvenceim
Nehéz kérdést tettek fel most énnekem,
melyik lehet a szeretett kötetem,
a szobámban nincsen számuk, annyi van,
polcaimon sorakoznak duplásan.
Gyermekkorban kezdődött e szenvedély,
rejtvényküldés, nyereményem a regény,
rádióban bemondták a nevemet,
számításom hozott eredményeket.
Paplan alatt elemlámpa fényénél,
olvastam a kedvenceim regényét,
hosszú harc a magyar népszabadságért,
boldogság volt, láttam filmre vitelét.
Lovagoltak patak partján huszárok,
hazatértek, útjuk sora Kárpátok,
felnőtt fejjel oly sokszor előveszem,,
elmerülök végtelen szeretetben.
Nem túl régen hatalmas lett örömem,
kedvenc íróm köteteit szereztem,
kék vászonból kötése nincs polcomon,
hetven könyve várja még, hová rakom.
Szobám falát belepik a könyvsorok,
hol a helyük, biz igen gondolkodok,
szeretem, ha tekintetem nézheti,
kedvelem, ha kezeim kézbe veszik.
A kérdésre nincs egyszerű válaszom,
új kötetetek olvasását is várom,
foglalkoztat mának is a jövője,
hozzá jutok újabb történetekhez.
Reménykedve vártam én a nagy napot,
kezeimbe foghatom a holnapot,
mai írónk kötetének részeként
jövőről írt a ma szemléleteként.
Kettőezer-tizenötről szólanak,
előtte már olvastam a sorsokat,
fejezetről fejezetre éreztem,
ma világa folytatódik jövőben.
Bőcs, 2018.01.14.
Author: Szabó Edit
Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője. Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve. Közgazdasági végzettségem van. Életem során nagyon sok emberrel kerültem kapcsolatba, többször töltöttem be vezetői pozíciókat. A legfontosabb számomra mégis a bőcsi Általános Iskolában titkárként eltöltött 15 évem. Megismertem a gyerekeket, találkoztam a szülőkkel, munka- és bérügyi elszámolásokat végeztem, költségvetési elszámolásokat készítettem intézményi szinten. "Tanárnéni"-ként matematika és magyar órákat tartottam alsó tagozatban, míg felsőben a környezetismeret helyettesítése hárult rám. A hirtelen kapott tanítási órákat pontosan és lelkiismeretesen tartottam meg. Erre büszke vagyok a mai napig, hiszen nem túl régen elém állt egy 30-as fiatalember, aki megkérdezte tőlem, emlékszem-e rá, mivel tanítottam őket! Az iskolában kezdtem igazából az írásnak. Először pályázatokra írtam prózát, helyi tudósításokat a megyei napilapnak, múzeumi kiírásokra pályáztam. Gyermekeim elköltözése után találtam meg a "VERS"-et, igaz, internetes segítséggel. A Poet.hu gyűjteményébe küldtem, ahol elfogadták. Majd több irodalom és vers szerető közösségnek lettem tagja, ahol pályázatokra írtam. Sok versíró és költő lett ismerősöm, eredményeket értem el. Többször írtam első, második illetve harmadik helyezést elért verset. Önálló kötetem 2016-ban jelent meg az Irodalmi Rádió szerkesztésében és kiadásában Folyóparti álom címmel. Mivel egyedül élek, egyre többet olvasok, hiszen gyerekkoromban is a kedvenc időtöltésem jelentette....