Papa, vigyél haza!

Papa, vigyél haza!

Elment a papa az óvoda

előtt is.

Szép tavaszi idő volt, sütött a

nap is.

Viháncolás hallatszott az

udvarról,

kicsi fiú meg is látta  őt

hátulról.

Szalad gyorsan, kiabál is

előre.

-Papa, vigyél haza magaddal

ebédre!

Nézi, nézi az kicsijét

a felnőtt.

Ott volt ám a nagy kerítés

még köztük.

-Drága kicsim nem vihetlek

sehova,

Az a szabály, óvodásnak,

óvoda.

Meséld papa nekem a te

mesédet,

vagy ha nem hát, kapálgatok

én veled.

Papa, vigyél haza ma

engem!

Ígérem, hogy semmi bajod nem

lesz velem.

Tépelődik, most mit tegyen?

Engedjen?

Megesik a szíve a kis pöttöm

gyereken.

Szól óvónéninek szerényen,

mint mindig.

Kedves, szánjon meg bennünket

hát, így!

Elvinném az unokámat most,

ha lehet?

Rábólint az óvónéni, érti a

lényeget.

Fürgén, ficánkol az utcán a

két „fiú”,

Nem bánják, hogy mit szól ehhez

majd anyu.

Kéz a kézben mindent pótol,

ami jó.

Nem kell hozzá más, mert együtt

lenni jó!

Feledésbe merül minden

búbánat,

olyan, mint egy mesebeli

varázslat.

Buglyó Juliánna
Author: Buglyó Juliánna

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek. Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a képesítést a Debreceni Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskolán szereztem. Két felnőtt fiam van. 2017 óta vagyok tagja az Irodalmi Rádiónak. Ebben az évben 3. helyezett lettem az “év pedagógusa ” pályázaton. Rendszeresen írok pályázatokra, közülük több alkotás megjelent antológiákban is. 2019.09.26-án megjelent első kötetem Kalandok közt címmel az Irodalmi Rádió kiadásában. Gyermekverseket tartalmaz. 2022-ben jelent meg a második kötetem, ez elsősorban felnőtteknek szól.  

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Altatódal

Csillagos fenn az ég, dalokat zeng a rét. Könnye lehull, földre gurul, új életet igéz.   Felhőt ringat az ég, végtelen tengerkék. Illan bánat, fújja

Teljes bejegyzés »

Csupaszon

Vihar rántott a torkába, szótlanul burkolt magába. Lefújt egy félelmes árnyat, mosta arcomról a mázat, oldotta a durva kérget, mit rám ragasztott az élet.  

Teljes bejegyzés »

Csengő

Asztalomon, mint őr nyugszik az öreg csengő álmaim felett. Kopottas már külseje a sok-sok éves nap-hold ciklusoktól, De még éles csengése a boldog időknek mosolyától,

Teljes bejegyzés »

Alkonyodó pusztaság

Alkonyodik. Halkul a pusztaság, már pihenni készülődik. A selymes vízként szétterülő, éltető fény visszahúzódik. Némuló világ, mező, legelő, az ég is elsötétedik, S a távolban

Teljes bejegyzés »

Koronazár

Józsi arra ébredt, hogy a szemét égeti a nap. A kocsma bejárata előtt találta magát az árokban, és piszkosul el volt ázva. Majdnem annyira, mint

Teljes bejegyzés »