A világ tetején

Egy hegy tetejéről beláttam

Az igazi valóságot,

Az ember életében lévő

Összes boldogságot.

Sima víztükrön

Megcsillanó fényt,

Sűrű nádat, kacsákat,

S millió rejtélyt.

Eget átszelő madarakat:

Ó, azok a rikoltozó sirályok!

Szabadjára engedik hangjukat,

Magamnak is ilyesmit kívánok.

Hogy lehessen mindent,

Lehessen örülni,

Az élettel szárnyalni,

És harsányan nevetni.

Lehessen mások előtt sírni,

Fájdalom nélkül szeretni,

Legyen időm verset írni,

Ne kelljen mindig valamit keresni!

Halljak néhány őszinte szót,

Akár csak egy állat visítását,

Az emberektől nem várok semmi jót,

A pénz mindnek ellopta látását.

Még mindig hegyen érzem magam,

Ott állok hosszan, csöndben,

Majd a távoli sirályok

Eltűnnek a ködben.

Author: Beck Brigitta

Beck Brigitta az Irodalmi Rádió szerzője. Beck Brigitta vagyok, 20 éves. Megtehetném, hogy hosszú bemutatkozást írok magamról, de úgy gondolom, a verseim sokkal többet elárulnak rólam, mint amit ide le tudnék írni. Egyszerű szavakkal kifejezhetetlen mindaz, amit egy alkotással közölni lehet. Azért van szükség művészetre, hogy bármit el tudjunk mondani. Kellemes, gondolatébresztő olvasást kívánok!