Edit Szabó : Kis barátom, gyere
Kis barátom hova lettél,
magas fára hogy mehettél,
faágain éppen csak lógsz,
gyere értem, kicsi mackóm,
te vagy az én jó pajtásom,
messze repül gondolatom,
felmászni a magas fára,
feldobtalak, de hiába,
megakadtál az ágakon,
nem érlek el, úgy fájlalom,
egyedüllét, nagyon bánom,
nagy a mező, óriás fa
alatta én kisfiúcska,
kérlek segíts, gyere hozzám,
téged ölel majd az orcám,
nem engedlek soha többé,
veled leszek mindörökké.
Bőcs,2018.02.09.
Author: Szabó Edit
Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője. Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve. Közgazdasági végzettségem van. Életem során nagyon sok emberrel kerültem kapcsolatba, többször töltöttem be vezetői pozíciókat. A legfontosabb számomra mégis a bőcsi Általános Iskolában titkárként eltöltött 15 évem. Megismertem a gyerekeket, találkoztam a szülőkkel, munka- és bérügyi elszámolásokat végeztem, költségvetési elszámolásokat készítettem intézményi szinten. "Tanárnéni"-ként matematika és magyar órákat tartottam alsó tagozatban, míg felsőben a környezetismeret helyettesítése hárult rám. A hirtelen kapott tanítási órákat pontosan és lelkiismeretesen tartottam meg. Erre büszke vagyok a mai napig, hiszen nem túl régen elém állt egy 30-as fiatalember, aki megkérdezte tőlem, emlékszem-e rá, mivel tanítottam őket! Az iskolában kezdtem igazából az írásnak. Először pályázatokra írtam prózát, helyi tudósításokat a megyei napilapnak, múzeumi kiírásokra pályáztam. Gyermekeim elköltözése után találtam meg a "VERS"-et, igaz, internetes segítséggel. A Poet.hu gyűjteményébe küldtem, ahol elfogadták. Majd több irodalom és vers szerető közösségnek lettem tagja, ahol pályázatokra írtam. Sok versíró és költő lett ismerősöm, eredményeket értem el. Többször írtam első, második illetve harmadik helyezést elért verset. Önálló kötetem 2016-ban jelent meg az Irodalmi Rádió szerkesztésében és kiadásában Folyóparti álom címmel. Mivel egyedül élek, egyre többet olvasok, hiszen gyerekkoromban is a kedvenc időtöltésem jelentette....
Egy válasz
Furán alakul a társ, a kicsi barát bemutatása. Először azt hihetjük, emberről van szó. Még a „mackóm”-nál is. Aztán nyilvánvalóvá válik, hogy-ha jól értem-egy játékszerről van szó. Váratlan fordulat.
Kisfiú és játékmacija: szép és megható ez a ragaszkodás. Legszívesebben azonnal lehoznánk neki a fennakadt mackót… Hogy végül visszakapja-e, nem derül ki a versből. Nyugtalan, feszült lezárás.
Jól érezni a felező nyolcasok lüktetését-remegését. Ezt a formát a tartalommal szemben teljesen közömbösnek érzem.