Ürge üregi tél

Egy napos tisztáson, takaros üregben élt három ürge nagy egyetértésben, gondtalanul, boldogan.

Mikor elérkezett az ősz, kosárkájukat a karjukra tették és elindultak begyűjteni a téli eleséget.

A kellemes kora őszi napsütésben jókedvűen énekeltek, bukfenceztek, lepkéket kergettek. Telt, múlt az idő és beesteledett, ezért dolgavégezetlenül hazamentek.

– Nem baj, majd holnap dolgozunk! – mondogatták otthon.

Másnap újra elindultak, de a gyalogút szélén fehér mezei virágokat láttak és szedtek belőlük egy-egy csokorra valót. Leültek egy kis buckára, koszorúkat fontak belőlük, amit egymás fejére tettek.  Így folytatták útjukat. Mikor elfáradtak leültek, mikor kipihenték magukat, kergetőztek. Este hazaérve meg ezzel vigasztalódtak:

–  Hosszú még az ősz! Majd holnap gyűjtögetünk!

A következő nap szikrázott az ég és olyan meleg volt, mint a nyár közepén, ezért még vidámabban indultak kosárkáikkal a dolgukra.

Ahogy mentek boldogan a kis tisztáson, hallják, hogy egy nyuszi azt kiáltja:

– Nem lesz tél!

– Nem lesz tél! – kiáltották a nyuszival együtt, és kosaraikat eldobva vidám körtáncot jártak vele.

Pár nap múlva sűrű felhők érkeztek és hidegen fújt a szél. Minden finomságot, amit eddig összegyűjthettek volna, a fagy maga alá temetett.

– Jaj! Mi lesz most velünk? – kezüket tördelve sírdogáltak.

Egyszercsak nagy szárnysuhogással leszállt közéjük a szarka, elegáns farktollait szétterítette maga mögött, és így szólt:

– Mindig tudtam, hogy az ürge buta állat. Láttam, hogy munka helyett csak játszottatok, énekeltetek, meg bukfenceztetek. Talán még cigánykereket is hánytatok! Ne próbáljátok tagadni, hogy bújócskáztatok is! Most meg siránkoztok, hogy nem lesz mit ennetek!

Az ürgék szemüket lesütve álltak a szarka előtt.

– Bezzeg én! – folytatta a szarka: – Azon a tisztáson, amin ti viháncolással töltöttétek az időt, három télre való eleséget is összegyűjtöttem.

– Mégsem maradunk éhesek! – ugrándoztak az ürgék örömükben, na meg azért is, mert átfagyott a lábuk a fűzős cipőikben, olyan hidegre fordult az idő.

A szarka nyikkanni sem tudott, úgy ömlött a szó az ürgékből:

– Milyen szorgalmas, ügyes madár vagy! – kiáltották egyszerre boldogan, és nagy cuppanós puszikat nyomtak a képére!

Csőrét már éppen szólásra nyitotta volna, de bent rekedt a mondanivalója, mert a nyakába ugrálva folytatták:

– Ugye megosztod velünk a sok finomságot? – kérdezték csillogó szemekkel.

– Majd, ha fagy, hó lesz nagy! – válaszolta a szarka felháborodva, aztán zavartan helyesbített: – Miket beszélek! Még akkor sem!

Ahogy jött el is szállt, még egy toll sem maradt utána.

Otthon gyors döntést hozott és ahogy kigondolta, úgy is tett: Még aznap széthordta az összes finomságot mindenfelé és ott jól elrejtette az ürgék elől, nehogy valami módon hozzájussanak.

A fák között már elégedetten szállt hazafelé, mikor az erős szélben az egyik ág nekicsapódott a szárnyának.

– Jaj, nekem! – kárálta fájdalmasan. Sérült szárnyával nehézkesen repült tovább, míg végül a tisztás felett, ahol az ürgék laktak, lepottyant.

A nagy puffanásra kifutottak az ürgék az üregből, fejüket két tenyerük közé fogták és sajnálkozva ingatták:

– Jaj! Jaj! Jaj!

– Ne jajgassatok, inkább segítsetek hazajutni a fészkembe!

– Majd, ha fagy, hó lesz nagy! – mondták kórusban és visszabújtak az üregbe. Az ajtót becsapták maguk után és a kulcsot kétszer elfordították.

A szarka az épen maradt szárnya alá dugta a fejét bánatában.

Odabent az üregben éhes pocakkal készülődtek az ürgék téli álomra. Cipőiket lehúzták és gondosan kipucolták, majd csillogón a sarokba állították. Elővették a pizsamájukat is, de nem hagyta nyugton a gondolat egyiküket sem:

– Kint fekszik a szarka a fagyban! – mondta az egyik.

– Nem tud hazarepülni! – mondta a másik.

– Meg fog fázni! – mondta a harmadik.

Gyorsan visszahúzták a cipőiket, aztán kattant a zár az üreg ajtaján és futottak a szarkához.

Az üregben aztán bekötötték a szárnyát meg a torkát is, hátha megfázott. A cipőjét csillogóra pucolták és a többi mellé állították. Mindegyikük pizsamába bújt, és tavaszig senki sem látta őket.

Pataky Tünde
Author: Pataky Tünde

Pataky Tünde az Irodalmi Rádió szerzője. 2016-ban a United kiadó gondozásában került kiadásra Pamacs mesék című mesekönyvem. 2017-től a tollal.hu oldalán jelentek meg írásaim. A Magyar Irodalmi Ház 2018-ban megjelentetett Zűrhajó című mesekönyvében olvasható a Játéknyuszi című mesém. A „100 szóban Budapest 2018” pályázatra írt Pesti hölgyek című írásom a legjobb 12 történet közé választották, ezért a Cafe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál rendezvényén illusztrálva került kiállításra, és a legjobb 100 írásból szerkesztett zsebkönyvben is olvasható. 2018-tól az Irodalmi Rádió számos kötetében jelentek meg írásaim. 2024-ben az Irodalmi Rádió kiadásában jelent meg Mormogó című mesekönyvem, melyet a Líra könyvesboltok értékesítenek. 2024-től néhány mesém olvasható a meskete.hu oldalán is. Az írással megtaláltam legkedvesebb szabadidős tevékenységem.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Ötvenkilenc éves vagyok

Ötvenkilenc éves lettem. Mostantól ám mindent szabad! Mindent, mihez kedvem szottyan, Mert az idő hopp hogy szalad! Perdülhetek bárhol táncra. A kertben vagy utcán,…téren. Barátnőkkel

Teljes bejegyzés »

Állatkerti séta/Szójáték

Ott van erős fény, ahol nap. Sétáljunk egy nagyot holnap! Csapat buszon, ni, ücsörög. Falu neve éppen Csörög. -Add át néninek a helyet!- Nevetgélnek csak

Teljes bejegyzés »

Marhajó mese

Macskaköves egér úton Zötykölődtünk mi csak némán. Malacunk volt! Potyázhattunk. Feküdhettünk hátul szénán. Kutya hideg volt már.  Este. Mellettem egy buta liba. Egye fene, bújjunk

Teljes bejegyzés »

November

Ragyog a nap, de oly erőtlen, Mégis jólesik melege. Pedig a november, valljuk be, Az év mostoha gyereke. Szürkés, borzong tőle az ember. Ruháját rég

Teljes bejegyzés »

Ne kérdjem!

Végre! Rátalált a párjára, úgy éreztem. Minden reggel én boldogan Ébredtem. Végre! A zsák és a foltja együtt. Mily öröm! Én a jövőt, jaj, magamban

Teljes bejegyzés »

Őszi pompa

Lefesteném, giccses lenne képem. -Ilyen színek nem léteznek, Kérem!- Hú, de giccses! -mondanánk a Képre. Színorgia, pompa rajt’  el- Végre. Barna ezer árnyalatban: Fahéj, Rozsdavörös,

Teljes bejegyzés »