Visszatér a nap

Majd újra visszatér a nap…

De előbb még árnyakat fest az éj,

majd harmatját hinti szét a hajnal,

s az ég kékje kúszik a fák lombja mögé.

A sejtelmes szürkeségben

csak egy madár az, ki szólni mer,

csupán egymaga ismeri fel a

percet, melyben szólni lehet és szólni kell.

Mintha vörös szőnyeg gurulna

végig, úgy izzik a láthatár,

várva, hogyan ragyogja be a

napkorong az új napot, mi előtte áll.

Talán majd túl sok lesz a fény,

kifakítja a szép álmokat,

a régi sebeket mélyebbre égeti,

elkergeti az éjben szőtt ábrándokat.

Éppen hogy csak serceg a láng,

visszafogottan, fegyelmezetten,

nem kell a vakító napfény, elég

talán beérni kevéssel, csendesebben.

Jobb már az álmos félhomály

ami egy kis szikrát dédelgetett,

a napérlelte fáklyaláng ereje

hosszú úton világított, majd mégis elveszett,

s még most is csak pislákol a mécses,

csak a remény az, ami itt maradt,

hogy minden nappal erősebb lesz a fénye,

amikor újra és újra visszatér a nap.

Author: Képíró Angéla

Mátészalkán születtem 1978-ban, általános iskolai és gimnáziumi tanulmányaimat szülővárosomban végeztem. A Debreceni Egyetemen szereztem jogi diplomát. Szüleim szerettették meg velem az irodalmat és a zenét. Az írás régóta fontos része az életemnek, így nagy öröm számomra, hogy az Irodalmi Rádiónál publikálásra is kaptam már lehetőséget.