ÉDESANYÁM

Édesanyám!

Végre tavaszi szellő simogat munkába menet
Autós utitársaimra is varázsol némi türelmet
A portás hangosabban köszön üdvözlésemre
Hangulatával nyugalmat varázsol várakozó betegeimre
Magas korom nem telepszik fáradtságként vállaimra
Távozáskor nem sajnálom időm gyümölcs vásárlásra
Szerény ajándékommal érkezem a 103 éves anyámhoz
Minden találkozáskor köszönettel borulok lábához
S hálát adok teremtőnknek,hogy még közöttünk tartja
S kérjük ,amig csak lehet továbbra is marasztalja
Hosszú életén keresztül tövissel teleszórt úton járt
Mosoly és könnyek között irányitotta családját
Beteg unokáját évekig éjt nappá téve gondozta
A hála érte mi volt: újabb feladatok,s gondok halmaza
Ha kellett idegen városban tanuló unokáját ellátta
Majd szeretett férjét haláláig betegségében szolgálta
Végig járta a kádári hatalom hosszú kálváriáját
Hosszú életében mindig csak szolgálta családját
Az Isten-hite jelölte ki összes lépteinek módját
Sosem korlátozta szeretteinek szabadságát
Boldogan elfogadta fiainak párválasztását
Hol tehette , egyengette boldogságuknak útját
Száz éves évfordulóját verseléssel ünnepelte
Kedvenc magyarnótáit unokái hegedülte
Mikor magánosan ült otthoni fotelében
A Szózat sorai jelentek meg emlékezetében
A vörös bor éltette hosszú évtizedeken át
Bár lassan elvesztette hallását, látását
A mai napig felfogja a teremtő áldását
Gyakran úgy érezzük ég és föld között lebeg
S magához veszi az ostyábab az isteni kegyelmet

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Versek
Veress Zita

Ki ez a gyerek?

Döbbenet! Ki itt ez a gyerek? Valaki kicserélte emberek! Az enyém még egész kicsi, szalmaszőke, enyhén pufi. Ez meg itt, aki feleselt, borotválkozik, mert szakálla

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Mészáros Csaba

Az öreg zsebóra

Régi zsebóra lapul a fiók mélyén, kopott fedelén már az évek csendje ül, megállt már réges-rég, de bennem ketyegvén, minden elveszett délutánon felderül. Apám kezén

Teljes bejegyzés »

Fényre várva

Csendes volt a reggel. Ott ült a város felett. A csendbe belegyalogoltak sétálni vitt kutyák: nagyméltóságúak és borzos kis ölebek.   Kis tappancsaikra felkapaszkodtak az

Teljes bejegyzés »
Versek
Mészáros Csaba

Csendélet a szivarfák alatt

Szivarfák árnyán szunnyad a fény, aranyló porban csillan a mély. Két szív, mint sodródó őszi levél, megállt a szélben, egymáshoz ér. A nap perzsel, de

Teljes bejegyzés »

Csak egy könnycsepp

Véget érő boldogság Szétáradó szomorúság; Hóvihar az éjben; Csak egy könnycsepp.   Kezdődő boldogság Véget érő szomorúság Táncolva a téren; Csak egy könnycsepp.   Elmúló

Teljes bejegyzés »