Edit Szabó : Édesanyám !
Édesanyám úgy szeretett engemet,
fiai után imádott lány gyermeket,
elvesztésük fájdalma végtelen,
nékem adta örömét teljesen.
Mosolygott kedvesen, mondott szépeket,
bömböléssel követeltem ki részemet,
kaptam bőséges mennyei mannát,
majd folytatta az igazak álmát.
Karjai között nyugalmat leltem,
mellette aludtam, ölelt a lelke,
éreztem szívének lágy dobbanását,
végtelen ígéret fellobbanását.
Tipegő gyermekként óvta a léptem,
mindenről szépeket, mesélte éltem,
kérte a nagyasszony kicsike lányát,
miért is adná oda az ő boldogságát!
Mentek az évek, felnőtt a lánygyermek,
büszkeségben élt vidám életet,
anyai szeretet oly sokat adott,
mit akaratjával tovább adhatott.
Asszonyi élet két boldogsága,
nagymama érzés, két unokája,
arcáról mosoly nem múlott soha,
karja volt kedves oltalmazója.
Végtelen szeretet kedves szemében,
végtelen türelem beteg szívében,
fájdalmát elűzte boldog mosoly,
láthatta felnőni az utókort!
Végtelen boldogság érte szívét,
névnapján érkezett, s lett dédivé,
lány unokájának született kis legény,
nem sokáig adhatta néki szerelmét.
Édesanyám, nagyi és dédike,
kérted látogassunk örömödre,
székeden ülve álmodtál nagyot,
végtelen türelmed máshol ragyog!
Messziről nézed már családodat,
felhők közül küldöd mosolyodat,
soha nem felejtem szereteted,
ott van sóhajtásom fejfád mellett !
Bőcs,2018.05.06.
Author: Szabó Edit
Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője. Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve. Közgazdasági végzettségem van. Életem során nagyon sok emberrel kerültem kapcsolatba, többször töltöttem be vezetői pozíciókat. A legfontosabb számomra mégis a bőcsi Általános Iskolában titkárként eltöltött 15 évem. Megismertem a gyerekeket, találkoztam a szülőkkel, munka- és bérügyi elszámolásokat végeztem, költségvetési elszámolásokat készítettem intézményi szinten. „Tanárnéni”-ként matematika és magyar órákat tartottam alsó tagozatban, míg felsőben a környezetismeret helyettesítése hárult rám. A hirtelen kapott tanítási órákat pontosan és lelkiismeretesen tartottam meg. Erre büszke vagyok a mai napig, hiszen nem túl régen elém állt egy 30-as fiatalember, aki megkérdezte tőlem, emlékszem-e rá, mivel tanítottam őket! Az iskolában kezdtem igazából az írásnak. Először pályázatokra írtam prózát, helyi tudósításokat a megyei napilapnak, múzeumi kiírásokra pályáztam. Gyermekeim elköltözése után találtam meg a „VERS”-et, igaz, internetes segítséggel. A Poet.hu gyűjteményébe küldtem, ahol elfogadták. Majd több irodalom és vers szerető közösségnek lettem tagja, ahol pályázatokra írtam. Sok versíró és költő lett ismerősöm, eredményeket értem el. Többször írtam első, második illetve harmadik helyezést elért verset. Önálló kötetem 2016-ban jelent meg az Irodalmi Rádió szerkesztésében és kiadásában Folyóparti álom címmel. Mivel egyedül élek, egyre többet olvasok, hiszen gyerekkoromban is a kedvenc időtöltésem jelentette....