Edit Szabó : Napi újsághírek
Újságot hogy olvasok?
van, hogy gyorsan lapozok,
meglátom a képeket,
elborzadok rémeken!
Előre én már tudom,
mit mond a sokadalom,
hallottam már ezerszer,
nem mond újat, ismétel.
Ember, vigyázz és féljél,
nyugságod veszélyben él,
hogyha nem hallgatsz reánk,
rád zúdulhat a világ!
Minden nap események,
oly sokszor visszatérnek,
kicsi ember nem leszek,
olvasom, mi érdekel.
Növelik a béreket,
mégis mennek emberek,
hol biztosan megélnek,
nem tengetik létüket!
Kóborolnak az ebek,
hol is vagytok, emberek?
reggeltől késő estig
a betevőt keresik.
Bunkerfuttbalnak vége,
irdatlan pénzt emészt fel,
focipályák épülnek,
milliárdok eltűnnek.
Tételezzük azt is fel,
mennyi migráns indul el,
politika – fogalom,
Sorosozást nem bírom !
Olcsóbb lesz a jogsi ám,
bár a kocsi messze vár,
pénzért adják a vizet,
ingyen mindent nem lehet!
Fesztivál volt most nem rég,
volt biz’ ott őstehetség.
eltűntek az emberek,
kik bérükért elmentek!
Celebeket kihagyom,
világukat nem bírom,
bábok ők az életben,
arcukat sem szeretem !
Újság, tévé, rádió,
közös a hír,biz’ nem jó,
kapcsolom a külföldet,
igaz hír megjelenhet !
Bőcs,2018.07.02.
Egy országos napilapra reagálás !
Author: Szabó Edit
Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője. Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve. Közgazdasági végzettségem van. Életem során nagyon sok emberrel kerültem kapcsolatba, többször töltöttem be vezetői pozíciókat. A legfontosabb számomra mégis a bőcsi Általános Iskolában titkárként eltöltött 15 évem. Megismertem a gyerekeket, találkoztam a szülőkkel, munka- és bérügyi elszámolásokat végeztem, költségvetési elszámolásokat készítettem intézményi szinten. „Tanárnéni”-ként matematika és magyar órákat tartottam alsó tagozatban, míg felsőben a környezetismeret helyettesítése hárult rám. A hirtelen kapott tanítási órákat pontosan és lelkiismeretesen tartottam meg. Erre büszke vagyok a mai napig, hiszen nem túl régen elém állt egy 30-as fiatalember, aki megkérdezte tőlem, emlékszem-e rá, mivel tanítottam őket! Az iskolában kezdtem igazából az írásnak. Először pályázatokra írtam prózát, helyi tudósításokat a megyei napilapnak, múzeumi kiírásokra pályáztam. Gyermekeim elköltözése után találtam meg a „VERS”-et, igaz, internetes segítséggel. A Poet.hu gyűjteményébe küldtem, ahol elfogadták. Majd több irodalom és vers szerető közösségnek lettem tagja, ahol pályázatokra írtam. Sok versíró és költő lett ismerősöm, eredményeket értem el. Többször írtam első, második illetve harmadik helyezést elért verset. Önálló kötetem 2016-ban jelent meg az Irodalmi Rádió szerkesztésében és kiadásában Folyóparti álom címmel. Mivel egyedül élek, egyre többet olvasok, hiszen gyerekkoromban is a kedvenc időtöltésem jelentette....