Rózsa Iván: Fő a nyugalom!

Rózsa Iván: Fő a nyugalom!

A népért éltél, és az igazságért:
De a nép tojt rád, és az igazságra…
Módosítasz tehát, Istennek élsz ezentúl:
S a nép eztán sem néz a hasán túl…

Budakalász, 2018. július 11.

Rózsa Iván
Author: Rózsa Iván

Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harminchat éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Recept a Léthez

időtlen ideje a határtalan térben, Isten egy pici molekulájaként létezni az éterben: önazonosan önvalóban, a fény részeként nem észlelni a fényt, semmin nem gondolkozni, semmit

Teljes bejegyzés »

Az Úrnak ígértem

Edit Szabó : Az Úrnak ígértem Utunkat összekötötte Ő rég, „Legyen hát célod: Istennek dicsőség”. Követlek hűen a hosszú úton, együtt megyünk, a szeretet ne

Teljes bejegyzés »

Szólamok

Libben a hang, elszáll a szó… Biztató nesz volt, már távolodó, üresen kongó ricsaj csupán. Visszhangja megtalál, de már nem rezonál! Új átirat? Fonnyadó szóvirág…

Teljes bejegyzés »

Adventi gyertya

Advent éjjelén lélekgyertyát gyújtok, Lábam nyomába hódarát fúj a szél. Jégcsipkés csúcsokra vágytam egykor rég, De poros völgyzugba taszított a sors. Szögre akasztanám a vándorbotot,

Teljes bejegyzés »

Becsapódott

Becsapódott az árnyék, és darabokra hullott, az idő tengelyét nem billentette ki, de ez csak egy kicsin múlott.   Talán mert este volt, ilyenkor kevesen

Teljes bejegyzés »