Viharban madárdal

Építs templomot lelked összetört darabjaiból, vagy egy üvegházat, melybe fény és meleg szorul. Vonulj vissza oda, ha olykor túl zajos a világ. Kell egy menedék,

Horgonyt vetett az este a város fölött. Mintha csak megfeneklett volna, alá a hideg is beköltözött.   Csillagfény nem gyúlt, a felhő útjába állt, de

Vak éj hajol rám, árnyékom kitárja, Halott csillagok sírnak tó vizében. Fagyott idő szálát szövi fonálba, S én a sötétben várok, reményben. Voltál te álmom,

    Ó, Teremtő, Te ott fenn, hol csillagok reszketnek, Kik is vagyunk mi, árva porszemek, hogy szólunk Hozzád? E világ tüze, jajongó árnya, nem

Régmúlt karácsonyom Karácsony napja volt. Jézuskát de vártuk! Kinéztünk ablakon, Mi már szinte láttuk. Egész áldott napon Anyu a konyhában. Apu próbált minket Tartani kordában.

Zord téli estén Csikorgó hideg van. Süvít a szél. Fáznak a fák, sírnak. Megjött a tél. Zengés és zúgás hoz Minket lázba. A huzat ajtóstul