Dal a költészetről
Hitvány káromló szavak szállnak az éterben
Egyre hangosabbra hág bennem a szégyenérzetem
Pedig szeretni kellene a teremtett világot
Hogy a róla dalolóknak adhassunk virágot
Megörökiteni az élet minden pillanatát
Dicsérni ami szép, ami jó s kritizálni minden hibát
De mindezt hassa át a jobbitás szándéka
Ez legyen a költészet örökös vágya
Tiszta szivvel, lendülettel, gyászos vagy játékos kedvvel
Ne romboljon, hanem jövőnk,s terveink épitse fel
Csiszolja a nyelvünk, kultúránk és lelkünk
Így hág egyre magasabbra nyiladozó értelmünk
Ha egy nép a költészetet műveli és védi
Hírét s boldogságát gyarapitja, s örökké fog élni.
Author: Hutás Mihály
Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért. Művészportré a szerzővel:
